A hétfői ülésnapon a T. Ház elé egy olyan törvénymódosító javaslat is bekerült, amelyet a 2006. október 15-én, Olaszliszkán, a gyermekei szeme láttára meglincselt Szögi Lajos családja kártérítésének érdekében nyújtottak be. Mint ismeretes, az áldozat hozzátartozói által indított perben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bíróság 2010. október 20-án, első fokon 46 millió forintos nem vagyoni kártérítésre kötelezte a gyilkosság tetteseit. Dr. Kocsis Ottília tanácsvezető bíró indoklásában elmondta, hogy az áldozat minden családtagjának sohasem múló traumát jelentett a köztiszteletben álló apa elvesztése. A borzalmas gyilkosság után a tanár mindhárom lánya pszichiátriai kezelésre szorult, édesanyja a megrázkódtatástól szívinfarktust kapott, a feleség pedig azóta egyedül gondoskodik a családról. 

A szakértők szerint a gyilkosság idején 6 éves kislány szenvedte el a legsúlyosabb lelki sérülést, ezért a bíró a számára megítélt 10 millió forint nem vagyoni kártérítéshez igazította a család többi tagjának megítélt összegeket: a középső gyermeknek 9, a legidősebbnek 8, az özvegynek 6, a szülőknek 5-5, a nagymamának 3 millió forintot. Kötelezte továbbá az alpereseket a rongálással okozott 388 ezer forint kár megtérítésére, valamint a perköltség, a szakértői költség és az illeték (összesen több mint 1,7 millió forint) megfizetésére is. Ez utóbbi összegeket a börtönben ülőknek 15 napon belül kellett volna megfizetniük.

Csakhogy a 157 évre elítélt nyolc elkövetőnek nem áll módjában sem most, sem később fizetni, mert egyikük nevén sincs már olyan vagyon, amelynek értéke akárcsak megközelítőleg is fedezné a tartozást, amit így csak a rabmunkáért kapott pénzekből lehetne fedezni. Azaz a Szögi-családnak reménye sincs arra, hogy a megítélt összegeket valaha is kézhez kapják. 

Valószínűleg ez az abszurd (s nem egyedi) helyzet motiválhatta az MSZP részéről Ficsor Ádám és Juhász Ferenc képviselőket, akik november 8-án (!) Kövér László házelnöknek benyújtották a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítéséről szóló 2005. évi CXXXV. Törvény módosításáról szóló törvényjavaslatukat, amit a Jobbik is támogatott (!). A beterjesztésben többek között az áll, hogy „Az áldozatsegítésért felelős miniszter – kérelemre, különös méltánylást érdemlő esetben (kiemelés tőlem), a 7. §–ban meghatározott kárenyhítés helyett – a kárenyhítésre jogosult áldozat javára jogerősen megítélt, az elkövetőt terhelő kártérítés megfizetését a központi költségvetés terhére átvállalhatja.” 

A beterjesztés hétfőn került az országgyűlés elé, amely azonban 117 igen és 215 nem szavazattal még tárgysorozatba sem vette a módosító javaslatot. Az ellenzéki pártok jelen lévő képviselői támogatták a javaslatot, ám a kormánypárti frakció tagjai – 8 igen és 11 tartózkodó szavazatot leszámítva – nemmel voksoltak. A megdöbbentő állásfoglalással kapcsolatosan az egyik igennel szavazó Fidesz képviselő elmondta, hogy maga is érthetetlennek tartja képviselőtársai döntését, bár hozzátette, hogy a javaslat váratlanul érte őket, nem volt róla szó a frakcióülésen.”

Az eljárás, s annak „megmagyarázása” egyszerre szégyenletes, felháborító és elszomorító.

Érthetetlen, hogy a november 8-án benyújtott módosító javaslat miként érhette váratlanul a fideszes képviselőket? Mi az, hogy nem volt idejük átnézni a törvénytervezetet, talán túl sok az elfoglaltságuk? 

Felfoghatatlan, hogy miként zajlik manapság a törvénykezés a magyar parlamentben, ha a kormánypárti honatyák a frakcióülésen elhangzott eligazítás nélkül képtelenek felelős politikusként viselkedni, szavazni? Miféle képviselők ücsörögnek a parlamentben, ha még ennyi önállóságuk sincs?  Vajon miért szavazott a kormánypárti képviselők többsége – a központi eligazítás illetve a törvénymódosító javaslat ismerete nélkül – csaknem egyöntetűen nemmel a javaslatra?  Csak nem azért, mert az előterjesztés az ellenzéki padsorokból érkezett, s azt két MSZP-s politikus jegyezte? 

Vajon miért nem tartotta tárgyalásra érdemesnek Szögi Lajos hozzátartozóinak ügyét a kormányon lévő elit, amely előzőleg többször is személyre szabottan terjesztett be módosító törvényjavaslatokat (és a kétharmados többséggel ezeket a javaslatokat zavartalanul megszavazta)? Hiszen ez a történet, s annak végkimenetele nyilvánvalóan precedens értékű? 

Ennek a döntésnek így nagyon rossz „üzenete” van, nemcsak a potenciális elkövetők (legyenek azok cigány lincselők vagy cigányokra vadászó lövöldözők),  hanem a közvélemény számára is. Ezek a bestiális gyilkosságok, embervadászatok (Olaszliszka mellett említhetjük Besenyszög, Tarnabod, Nyíradony, Tatárszentgyörgy, Tiszalök, Kisléta nevét) a maguk idejében ugyanis országos megdöbbenést váltottak ki, s a tetteket, a tetteseket pártállástól függetlenül elítélő közvélemény azóta sem tért napirendre az események felett, amelyek bármikor megismétlődhetnek, mint arra épp a napokban volt példa Bercelen. 

A Fidesz -KDNP parlamenti többsége folyamatosan arra hivatkozik, hogy a nép akaratából kormányoz, s a nemzeti együttműködés rendszerének keretén belül a nép akaratát hajtja végre. Képviselő urak, vajon a „nép” ezt a cinikus, elutasító döntést, s az ehhez kapcsolódó közömbösséget és nemtörődömséget várta? Aligha. De az ügy talán még nem lefutott. Kérdés, hogy Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak, Semjén Zsoltnak, Farkas Flóriánnak, Navracsics Tibornak vagy másoknak lesz-e tisztessége, lelkiismerete, keresztényi érzülete, hogy a nép akaratát ezen a téren is érvényesítse? 

Vajon lesz-e kurázsi a Fidesz-KDNP frakcióvezetőjében vagy valamelyik kormánypárti politikusban, hogy a következő plenáris ülésen kiálljon a nyilvánosság elé, s azt mondja, hiba történt a bűncselekményekkel kapcsolatos módosító javaslat szavazásakor, s ezt valahogyan jóvá kell tenni. Csak egyetlen egynek legyen bátorsága, s látva az összetartást, a többi már menni fog…