Orosz zászló, orosz katonák, Moszkva pénzén vásárolt gáz: Transznisztria politikailag továbbra is Oroszországhoz kötődik, vállalatai viszont az uniós piacból élnek. Brüsszel a területi konfliktus lezárása nélkül is továbbvinné Moldova csatlakozását, miközben a szakadár régió oligarcháinak fogy a mozgásterük.
Csaknem harmincöt évvel a Dnyeszter menti háború után új esély nyílhat Moldova békés újraegyesítésére. A Chisinauból irányított ország és a nemzetközileg el nem ismert, Tiraszpol központú Transznisztria közeledése azonban nem feltétlenül tart lépést az uniós csatlakozással.
Az EU 2026 júniusában a csatlakozási folyamat alapvető kérdéseiről, júliusban a külkapcsolatokról nyitott tárgyalási témakört Moldovával. Október 13-án a belső piac, illetve a versenyképesség és az inkluzív növekedés témaköre is megnyílt. A moldovai kormány 2028 elejéig tervezi a tárgyalások technikai szakaszának lezárását.
A saját rubellel, parlamenttel és orosz helyőrséggel rendelkező Transznisztria státuszának rendezése nem előfeltétele ezeknek a lépéseknek. Kaja Kallas uniós külpolitikai főképviselő májusban azt mondta: a szakadár terület léte nem zárja el Moldova útját az EU-ba. Mihai Popșoi moldovai külügyminiszter szerint a csatlakozás és a területi rendezés „párhuzamosan” halad.
Moldova felvétele Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta különösen sürgető Brüsszel számára. A Moszkvához kötődő transznisztriai vezetők viszont üzleti érdekeiket is nézik. Paweł Jędral az OKO.press-en a „pragmatikus oligarchák köztársaságának” nevezte a térséget: a pénzkeresés megelőzi az „orosz világhoz tartozás” eszméjét.
Van már példa megosztott ország csatlakozására: Ciprus 2004-ben úgy lett uniós tag, hogy északi részén felfüggesztették az EU jogának alkalmazását. Moldova esetében is felmerülhet hasonló megoldás, de annak feltételeiről külön megállapodás kellene.
A gazdasági közeledés alapja az EU és Moldova 2014-es társulási megállapodása. A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség, a DCFTA kereskedelmi rendelkezéseit 2015 végén az ország egészére kiterjesztették. A Dnyeszteren túli cégek is hozzáférhettek az uniós piachoz, ha a moldovai vámhatóságokon keresztül intézték kivitelüket.
Az „együttműködés elismerés nélkül” politikája a kereskedelmen, vámokon és adókon át fokozatosan Moldova és az EU jogi keretei közé tereli a térséget.
A Gazeta Wyborcza riportjában idézett adatok szerint az EU részesedése Transznisztria exportjából a 2021-es 56,9 százalékról 2022-re 67,1 százalékra, 2024-re 83 százalékra nőtt. Oroszországé ugyanezekben az években 14, 11, majd 6 százalék volt.
Egy moldovai kormányzati forrás a Voxeurop 2026. júniusi cikkében 71 százalékos uniós export-részarányt említett a régió esetében, Moldova egészénél pedig 68 százalékot. A különböző időszakokra közölt adatokból ugyanaz az irány rajzolódik ki: a térség fő piaca az EU.
Chisinau 2024 elejétől a transznisztriai vállalatoktól is vámot szed, amit a tiraszpoli média „gazdasági népirtásnak” nevezett. Idén szeptembertől egyes luxus- és jövedéki termékek, köztük az alkohol, a dohány és az ékszerek behozatalára is kiterjesztette az adóztatást. Az energiahordozók és a fémek a tervek szerint 2027-ben következnének.
A moldovai nyilvántartásban 2024 márciusában 367 800 transznisztriai lakos szerepelt, köztük csaknem 359 ezer moldovai állampolgár is. Az EU bizalomerősítő programja a szakadár területen is támogat szociális szolgáltatásokat.
A 2022-es invázió után Ukrajna lezárta a régióval közös határátkelőit, és megszakadt a Tiraszpolt Odesszával összekötő vasúti kapcsolat is. A kivitel azóta Kisinyov ellenőrzése alatt álló területen jut el a külpiacokra, tovább növelve Moldova gazdasági súlyát.
Moldova a csernozjom földön termő bor vidéke, ahol egymást váltják az ortodox kolostorok és a szovjet esztétika. Miért érdemes megállni a fővárosban és mire számítsunk, ha átruccannánk a világ egyik legszürreálisabb helyére, amely máig szovjetnek vallja magát.
A gazdasági és politikai hatalom a Sheriff cégcsoport körül összpontosul. A Viktor Gusan és Ilja Kazmali volt belügyi tisztek alapította vállalatbirodalom szupermarketeket, benzinkutakat, televíziót és az ipar jelentős részét birtokolja. Politikai hátországa, az Obnovlenyije 2016 óta uralja a helyi parlamentet.
A Sheriffhez kötődő Vagyim Krasznoszelszkij 2021-ben 79,4 százalékkal nyert újabb elnöki mandátumot, mindössze 35,2 százalékos részvétel mellett. Egyetlen kihívót engedtek indulni; két ismert ellenzéki jelölt bejegyzését elutasították.
A 2025. novemberi parlamenti választáson az Obnovlenyije mind a 33 mandátumot megszerezte. Huszonegy körzetben ellenjelölt sem indult, a részvétel 26 százalék volt.
Transznisztriában 2023-ban mintegy 360 dollár volt a havi bruttó átlagkereset, nagyjából fele a moldovainak. A Friedrich Naumann Alapítvány szerint a térség GDP-je 2025-ben 18, ipari termelése 30 százalékkal esett vissza.
A népesség is fogy. A lengyel Keleti Tanulmányok Központja, az OSW szerint Transznisztria tényleges lélekszáma legfeljebb 300 ezer lehet, a nyugdíjasok aránya meghaladja a 30 százalékot.
A 2024. októberi népszavazáson mindössze 50,46 százalék támogatta az európai integráció alkotmányba foglalását. A moldovai hatóságok kiterjedt orosz pénzügyi beavatkozásról és szavazatvásárlásról számoltak be.
Ez a konfliktus mindenekelőtt geopolitikai
– mondta a Gazeta Wyborczának Alexandru Flenchea volt reintegrációért felelős moldovai miniszterelnök-helyettes, az Initiative 4 Peace Association vezetője. Szerinte túlzóak voltak a Dnyeszteren túli oroszbarát szavazók súlyával kapcsolatos félelmek: Maia Sandu ott is jól szerepelt a 2024-es elnökválasztáson.
80 éve még nem létezett olyan, hogy moldáv nép, ez egy szovjet konstrukció volt, ami arra szolgált, hogy a régi orosz területi igényeknek megfelelően a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábiát kulturálisan is le lehessen választani Romániáról. Persze a helyzet még ennél is bonyolultabb, mivel szép számmal élnek a területen olyanok, akik se nem románok, se nem oroszok, viszont Moszkvától várnak védelmet a románosítási törekvésekkel szemben. Egyebek között ez volt az oka annak, hogy alig néhány évvel a Szovjetuniótól történt elszakadás után, immáron demokratikus választásokon, éppen azt a kommunista garnitúrát szavazta vissza a nép a hatalomba, amelyet annak idején elkergetett. Ez az ellentmondás a néhány hete tartott, EU-s integrációról szóló népszavazás eredményein is meglátszott – minimális többséggel győzött az EU-párti álláspont.
Transznisztria évtizedeken át a gyakorlatilag ingyen kapott orosz gázból élt. Tiraszpol a Gazpromtól érkező energiahordozót továbbadta a lakosságnak és a vállalatoknak, a bevételből pedig például nyugdíjakat fizetett. Jędral szerint 2024-ig évi mintegy 2,1 milliárd köbméter érkezett csaknem térítésmentesen.
A gáz egy részét a kucsurgáni MGRES erőmű égette el, az áramot pedig, a folyó másik oldalán lévő Moldovának adták el. Az ebből származó bevétel a Gazeta riportja szerint a tiraszpoli költségvetés mintegy 60 százalékát tette ki.
A rendszer 2025. január 1-jén összeomlott: Ukrajna nem hosszabbította meg az orosz gáztranzit megállapodását, a Gazprom pedig leállította a moldovai szállítást. Transznisztriában megszűnt a fűtés, leálltak az üzemek. Tiraszpol Moldovát és Ukrajnát okolta.
Flenchea már 2025 áprilisában azt kérdezte: honnan van pénze a régiónak? Az ipar fele állt, eltűnt az eladott áram bevétele, a béreket és a nyugdíjakat mégis tovább fizették.
Moldova Romániából kezdett áramot venni. Tiraszpol kezdetben elutasította a Moldovagazon keresztüli gázellátást, majd átmenetileg elfogadta az uniós támogatásból érkező gázt. A további, 60 millió eurós segítséget viszont visszautasította, mert Brüsszel feltételekhez kötötte.
Tiraszpol ehelyett Moszkva ajánlatát választotta. A 2025. februárjában kialakított rendszerben a gázt a magyar kötődésű, svájci központú MET csoporthoz tartozó MET Gas and Energy Marketing szállította, a fizetést pedig a dubaji JNX General Trading intézte. Tiraszpol szerint a pénz orosz hitelből származik, ezt azonban Moszkva nem erősítette meg. Az sem világos, hogyan számol el a JNX Oroszországgal.
A moldovai kormány 2025 februári közlése szerint a MET a moldovai határig juttatja el a gázt, ahonnan a Moldovagaz és a Tiraszpoltranszgaz közreműködésével kerül a régióba. A MET is bejelentette a szállítás megindítását, hangsúlyozva az uniós, ukrán és moldovai hálózatüzemeltetők szerepét.
Az ellátás kiszámíthatatlansága újabb válságokat okozott. A szállítás 2025 júniusában napi egymillió köbméter alá esett, szükségállapotot váltva ki. Július közepére ismét meghaladta a kétmillió köbmétert, és az acélmű is újraindult.
Miközben Magyarország a magyarok pénzét féltve, a kárpátaljai magyarokra hivatkozva akadályozza Ukrajna csatlakozását, addig Románia meglátta a lehetőséget a bővítésben, és nemcsak Moldova, de Ukrajna felvétele mellett is kitart.
Idén márciusban a közel-keleti háború megzavarta a fizetéseket. Elvágták az ipar és 158 kazánház gázellátását, az MGRES pedig széntüzelésre állt át. A MET szállítási szerződését a régió energiapiacáról szóló Mediapool-riport szerint 2026 végéig hosszabbították meg. Kisinyov közben vészforgatókönyvvel készül arra az esetre, ha a 2026–2027-es fűtési idényben ismét elapadna az ellátás.
Az orosz katonák számáról egymásnak ellentmondó becslések vannak. Moszkva kisinyovi nagykövete 2025 júliusában ezer főről beszélt a TASZSZ-nak, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2026 júniusában 2500-at említett.
A katonák között sok a helyben élő, orosz útlevéllel rendelkező lakos, akiket nem Oroszországból vezényeltek ide. Kivonásuk ezért részben jogi és katonai státuszuk megszüntetését jelentené.
A Gazeta által idézett moldovai szakértők szerint a helyiek leszerelésével és az Oroszországból érkezett tisztek kiutasításával vérontás nélkül is felszámolható lenne az orosz jelenlét. A cobasnai lőszerraktár sorsa azonban külön rendezést igényel.
Ukrajna 2025-ben az orosz hadiipar ellátására hivatkozva transznisztriai oligarchák vagyonát fagyasztotta be. Moszkva eközben a helyi orosz állampolgárok veszélyeztetettségét hangoztatja, Putyin pedig megkönnyítette a régió lakóinak az orosz állampolgárság megszerzését.
Brüsszel és Chisinau terve: haladjon az uniós csatlakozás, az újraegyesülés pedig ezzel párhuzamosan, a moldovai állam feltételei szerint történjen. Tiraszpol ezt „jogellenes beavatkozásnak” nevezi, bár helyi vezetők egyes ágazatokban nyitva hagyták az együttműködés lehetőségét.
Az EU pénzügyi ösztönzőket és politikai nyomást is alkalmaz. A 2025-ös EU–Moldova-csúcson az orosz csapatok teljes kivonását sürgette, és szankciókat vezetett be oroszbarát szereplőkkel, köztük Ilan Șorral szemben. A moldovai reformok és növekedés támogatására létrehozott uniós eszköz pedig közel 1,9 milliárd euró hitelt és vissza nem térítendő támogatást biztosíthat 2025–2027 között, a vállalt reformok teljesítéséhez kötve.
Ukrajna és Moldova csatlakozása új korszakot nyithat az Európai Unió bővítésében. A közös értékek és a nagyobb piac mellett immár a kontinens biztonsága is sürgeti a folyamatot. A korábbi bővítések tanulságai azonban szigorúbb feltételeket és akár többsebességes integrációt vetítenek előre.
Az iData 2026. májusi felmérésében a - Dnyeszteren innen élő - moldovai válaszadók 44,2 százaléka a teljes reintegrációt tartotta a legjobb megoldásnak. A fennálló helyzetet 17,9 százalék őrizte volna meg, 12,4 százalék autonómiát, 8,4 százalék függetlenséget támogatott.
Az 1991–1992-es konfliktus öröksége tovább él. Az elszakadást táplálta az oroszul beszélő kisebbségek Moszkva által is gerjesztett félelme Moldova és Románia egyesülésétől. Az orosz ma is közvetítő nyelv, ukránok, tatárok és gagauzok számára is. A gazdasági alku önmagában nem rendezi az identitás kérdéseit.
Flenchea szerint az integrációt eddig a geopolitika gyorsította fel: Moldova évekig tárgyalt világos menetrend nélkül a társulási megállapodásról, majd Oroszország 2014-es és 2022-es ukrajnai támadása új helyzetet teremtett.
Most a moldovai belpolitika, a reformok végrehajtása és a csatlakozási tárgyalások irányítása is meghatározó.
Az oligarchák pragmatikus emberek. Elsődleges céljuk a pénzkeresés, ezért bárkivel együttműködnek, aki ezt megengedi nekik
– mondta Flenchea. Szerinte választás elé kell állítani őket: alkalmazkodnak a moldovai, később az uniós joghoz, vagy vállalják a törvénysértés következményeit.
Sok múlik ugyanakkor az ukrajnai háborún. Flenchea szerint a Dnyeszter mindkét partján tudják: az ukránok nemcsak saját túlélésükért, hanem Moldova függetlenségéért is harcolnak.
Ez a cikk az EUNEIGHBOURS EAST program keretében megvalósuló, határokon átívelő európai újságírói együttműködés részeként készült. Eredeti szerző: Krzysztof Katkowski (Gazeta Wyborcza, Lengyelország), magyar változat: Folk György
Nyitókép: a transznisztriai kormányzat épülete Tiraszpolban
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
5 071 632 000 forint, 2 658 350 euró, 1 257 100 dollár.
A válogatott csapatkapitánya sérülése ellenére lépett pályára szombaton.
