És azt ismerik, hogy Hajdú Péter és Habony Árpád összeverekszik egy mozgássérült parkolóhelyért?
Mi sem, de jól kezdődik, és reméljük, kölcsönösen nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel végződik.
A többi kurvára nem vicces. Az egész nem vicces. A törvények felett álló, böhöm terepjárós, „kinek nincs semmije annyit is ér, nekem viszont lézerblokkolóm is van, mert szarok a saját törvényeimre” tempós, házig aszfaltozós, természetvédelmi területre építkezős, „mit pofázol bele, kisanyám?”-ozós, mindent einstandolós gyökérválogatott nem vicces. Ez a motorizált neandervölgyi, önkényeskedő téeszelnökökre, futballhuligánokra és pénzbehajtókra szabott világ nem vicces.
Habony Árpád sem vicces. Csak tipikus.
Bár a Magyar Narancs által kiderített történet picit sokkoló. Nem az, hogy valaki nem bírja elviselni, hogy lelépnek a Lexus terepjárója elé (apropó: milyen olyan nyilvános tevékenységről vagy szakértelemről tudunk, amelyik hihetővé teszi, hogy egy évekkel ezelőtt még nem túlságosan eleresztett restaurátor-koronaőr hirtelen több tízmilliós autó boldog - izé - bérlője legyen?), ezért dudál, kiszól, emberkedik. Ám, hogy ezt követően leüt egy ötvenes férfit, és hasba rúgja a feleségét minőségileg különbözik a többitől. Mondhatni, Habonyt magasan az átlagos közbunkó fölé emeli.
Ilyen helyzetben azért illenék mondani valamit. Először is ideje volna elmesélni, hogy ezt a minden idejében a miniszterelnök körül sündörgő urat hivatalosan milyen viszony fűzi a kormányhoz vagy a kormánypárthoz. Másfelől, ha csak magánszorgalomból és lelkesedésből vált Nélkülözhetetlen Emberré, akkor is illik egy ilyen ítéletet nyilvánosan bejelenteni, és nem megvárni, amíg a sajtó szagolja ki.
Azonban van itt valami más is, ami nem stimmel. Most eltekintve attól, hogy Habony Árpád önmagában emberiség elleni bűncselekmény, aki pedig őt a közéletbe emelte, az kimerítette a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése törvényi tényállását, jogi szempontból is kérdések merülnek föl.
Azt a körülmények pontos ismeretének hiányában nem tudjuk, hogy a garázdaság mellett miért nem állapítottak meg halmazatban testi sértést is, az azonban már érdekesebb, hogy miért nem került sor a büntetés kiszabására sem. Ám a legkülönösebb, hogy mi tartott egy könnyen tisztázható ügyben öt teljes évig? Itt valaki másnak is illenék magyarázatot adnia.
Már ha és amennyiben az illem és a Nemzeti Tahóság Rendszere egy lapon említhető.
