Techet Péter
Techet Péter

Miközben sok tekintetben beomlott vasárnap az osztrák második köztársaság, a Zöldek kivételével minden párt azért elégedett lehet. Ez pedig mégiscsak a választópolgárok kilencvenhét százalékát jelenti. Mi jön nyugati szomszédunknál a választások után?

A levélszavazatok csütörtöki összeszámlálása még módosíthat akár az eredményen, de a tendencia egyértelmű: a konzervatív Osztrák Néppárt magát átfestetve, átnevezve megnyerte a választásokat azon témával, amivel egy éve még a populista Szabadságpárt (FPÖ) vezette a közvélemény-kutatásokat. Az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) befutottak végül a második helyre, sőt mind szavazatban, mind mandátumban tartani tudták a négy évvel ezelőtti eredményüket. Christian Kern a kampány véghajrájában sikeresen mozgósított számos zöld szavazót is önmaga mellett, ugyanis félő volt, esetleg az FPÖ lesz a második különben. A zöld szavazók megmentették Kern becsületét, aki nem is tűnt a választások estéjén annyira szomorkásnak (a párt kampánysátrában a meghatódottság könnyei ültek csak a szemében).

Annál inkább voltak elkeseredettek a Zöldek, akik szavazóik kétharmadát elvesztették, és ha a levélszavazók között nem lesz kiugróan magas a támogatottságuk, akkor a következő négy évre még a bécsi parlamenttől is búcsúzhatnak. A párt balszárnyáról jött Ulrike Lunacek vezette ökopártot nem csak szavazóik taktikai átszavazása, de egy pártszakadás is sújtotta. Az osztrák Schiffer András, a korrupció és iszlamizmus elleni harcáról, valamint radikális baloldali véleményéről ismert Peter Pilz nyáron kilépett, s pár hét alatt összehozott egy választási pártot, ami vasárnap könnyed magabiztossággal ugrotta meg – számos egykori zöld szavazónak köszönhetően – a négyszázalékos bejutási küszöböt. Peter Pilz, aki gondolatait sokszor énekelve szokta előadni, a választás estéjén örömében adott is egy koncertet a párt főhadiszállásán.

Peter Pilz Heinz Christian Strache, Sebastian Kurz, Christian Kern, Ulrike Lunacek és Mathias Strolz egy vitán a választások előtt
©

Szintén elégedetten bulizhattak a vasárnapból hétfőbe a jobboldali liberálisok: a Momentum osztrák testvérpártja, a liberalizmusát a Momentumnál magabiztosabban vállaló NEOS öt százalékot szerzett. A korábbi hatodik helyéről előléphetett a negyedikre.

A legnagyobb ujjongás persze az Osztrák Néppártnál volt. Sebastian Kurz hiába van már lassan tíz éve az osztrák politika élvonalában, és hiába beszélt korábban arról, hogy „az iszlám Ausztria része” – most friss és iszlámellenes erőként szerezte meg az első helyet. Történelmi sikerről beszélt a harmincegy éves politikus. 2006 után ezért ismét a néppárti lehet a kancellár. És talán ismét az FPÖ-vel alakíthat kormányt. Amint Wolfgang Schüsselnek se volt fenntartása Jörg Haiderrel szemben, úgy a politikailag elég flexibilis Kurznak se lesz gondja a neonáci szcénából érkező FPÖ-elnökkel, Heinz-Christian Strachével. Strache tegnap este csak harmadik lett – de nyolc százalékot erősödött. Ahhoz képest, hogy egy éve még magasan ő vezette a közvélemény-kutatásokat, Strache szereplése nem siker. Kérdéses persze, hogy kell-e annak örülni, ha a radikális jobboldali azért nem győz, mert a témáit ügyesebben veszi át a konzervatív oldal? A német konzervatív Frankfurter Allgemeine vezércikke szerint igenis jobb, ha Ausztriát egy taktikai okokból széljobbra is kacsingató ember vezeti, s nem egy meggyőződéses széljobbos.

Az ÖVP és az FPÖ koalíciója azonban nem magától értetődő. Az osztrák közszolgálati ORF televízióban az ÖVP konzervatív nagy öregje, Schüssel egykori jobbkeze, Andreas Khol azt mondta, hogy szerinte Berlinben hamarabb lesz kormány, mint Bécsben. Az FPÖ ugyanis ódzkodik. Kurz ugyan közel tolta az ÖVP-t hozzájuk, de Strachénak éppen ez nem tetszik. Strache még emlékszik arra, miként vette át brutálisan a szavazóikat egykoron Wolfgang Schüssel. Az akkori ÖVP–FPÖ-kormányból az FPÖ tökéletesen megverve, megalázva jött ki: szavazóinak több mint felét vesztette el, a párt kettészakadt, és a híreket éveken át a korrupt és dilettáns FPÖ-s miniszterek büntetőügyei uralták. Strache volt éppen akkor azon lázadás vezetője, amely kivitte az FPÖ-t Wolfgang Schüssel halálos öleléséből. Kurz ölelése szintén nem a szeretet jele. Ahogy Khol mondta: nem romantikus a viszonyuk Strachéval.

Állítólag Strache szívesebben állna össze a szocdemekkel. Az FPÖ már ma is a munkásság pártja: miközben az egyetemet végzettek között Strache hét százalékot kapott, a munkások között hatvan százalékot hozott egyedül össze. Strache ráadásul az SPÖ mellett villoghatna igazán jobbos gyerekként. Egy Kurz vezette kormányban a jobbos gyerek szerepet nem rá, hanem a kancellárra osztanák. Mindazonáltal az SPÖ baloldala hallani sem akar arról, hogy országosan is olyan SPÖ–FPÖ-, azaz vörös–kék-kormány jöjjön létre, ami egy ideje már Burgenland tartományban. (Amúgy ott elég jól kijönnek egymással.) Bécs nagyhatalmú polgármestere, Michael Häupl a választás estéjén ezért nagyon határozott nemet mondott egy ilyen ötletre. És mivel a bécsiek mentették meg az SPÖ-t a nagyobb bukástól – a vörösök Bécs egyes kerületeiben tíz-tizenöt százalékkal kaptak most többet, mint négy éve –, a szavuk döntő.

Heinz-Christian Strache, a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője a szavazás előtt Bécsben
©

Matematikailag amúgy a jelenlegi nagykoalíció is folytatható lenne. Osztrák sajtóértesülések szerint pár szoci annyira megszokta az állami süppedős foteleket, hogy szívesen maradna a kormányzati bútorok között, és akár beállna Kurz mögé is. A német példára azonban nem árt figyelniük: a német szocdemek a CDU/CSU mellett teljesen összezuhantak. Az SPÖ-nek sokkal inkább megérné egy várhatóan neoliberális gazdaság- és szociális politikát folytató ÖVP–FPÖ-kormány kemény ellenzékévé válnia. Hogy Kernnek lesz-e kedve ellenzéki vezérnek állni, még kérdéses.

A liberális NEOS elnöke, Matthias Strolz bedobott egy sajátos ötletet még: szerinte nem kell egyértelmű koalíció. Legyen Kurz a kancellár, és esetről esetre alakítsa ki a többségét. Hol a szocikkal, hol az FPÖ-vel, hol a liberálisokkal együttműködve. Ebben a NEOS még partnere is lenne.

Kurznak azonban érdeke, hogy ne legyen jobboldali ellenzéke, és az FPÖ-t behúzza a kormányzati felelősségbe. Ismerve az FPÖ borzasztó személyi állományát – egyetlen példa: a jogász és szociológus végzettségű, amerikai egyetemeken tanult, jogból doktorált, ellenfelei szerint is brilliánsan okos Jörg Haider helyett ma a fogtechnikus végzettségű és gyér szellemi képességekkel rendelkező Strache a párt elnöke, és a párt vezetésében alig akad ember, akinek egyáltalán lenne egyetemi diplomája –, Kurz könnyen fel tudja morzsolni az FPÖ-t. Az SPÖ meg abban bízhat, hogy közben Kurz magát is morzsolja.

Az osztrák politika tehát valamelyest izgalmasabb, bizonytalanabb és radikálisabb lett – de azért a bécsi kedélyesség és flexibilitás se veszett el egészen. Ausztriában mindenki tud mindenkit szidni, de ugyanúgy mindenki mindenkivel koalícióképes is.

A fő kérdés persze az, hogy Kurz milyen kancellár lesz. A programjáról nem sokat tudni, a szavazóknak a türkizkék pártlógó tetszett meg inkább, nem holmi program. Amit tudni: Ausztria szigorúbb lesz a menekültekkel és bevándorlókkal szemben. Hiába örül az egyszeri fideszes, ez elsősorban nem a muzulmán menekülteket, hanem mondjuk a magyar vendégmunkásokat fogja sújtani. Menekültből ugyanis már most kevesebb érkezik, mint amit akár az ÖVP, akár az FPÖ felső határként szorgalmaz. A menekülttéma tehát igazi fiktív téma volt, amit viszont az osztrák bulvársajtó, a Kronen Zeitung és az Österreich fújt fel. Ausztriában minden választást a Kronen Zeitung kiscicákkal és meztelen nőkkel körbevett cikkei döntenek el. A menekültkérdésben tehát csak szájkarate volt és lesz. Ahol azonban valóban meg tudnak és vélhetően meg is fognak szorítani, az a kelet-európai munkaerő és a kelet-európai melósok szociális támogatása.

Sebastian Kurz
©

Orbánt persze saját országában se különösen izgatják a magyar melós gondjai – miért zavarná Ausztriában, ha őket ütik? Neki főleg az a fontos, hogy Kurz-cal tényleg nyert egy szövetségest a menekült- és EU-ellenes politikájához. Az FPÖ-nél az Orbán-pártiság eleve olyan nagy, hogy a párt nagy öregje, Norbert Steger többször el is mondta vasárnap este, hogy végre helyreállhat az Osztrák–Magyar Monarchia szimbolikusan.

Koronozás egyelőre persze még nem lesz, de tény: Kurz külpolitikailag sokkal közelebb van a magyar, a szerb vagy a macedón jobboldalhoz, mint akár csak a némethez. Aleksandar Vučić szerb autoriter államfő elsőként gratulált neki – egy nyelvtanilag teljesen helytelen német nyelvű Twitter-üzenetben. Ausztria Kurzcal az elkövetkező évekre kicsit kelet-európaibb lesz.