Schmitt Pált a szabad sajtó buktatta meg. Nem szabadultunk volna meg tőle, ha csak Obersovszky Péter-szerű pornószínészek maradtak volna a médiában, vagy ha mindannyian elfogadjuk Orbán beteges értelmezését a köztársasági elnök sérthetetlenségéről. A győzelem igazolja az eredeti médiatörvény elleni hazai és nemzetközi támadásokat: szabad, tiszteletlen, tabukat nem ismerő újságírás nélkül nincs demokrácia és nincs számonkérés. Schmittet az igazság és az abból következő közfelháborodás vette le a tábláról. A legcikibb köztársasági elnökként fog elkullogni a Sándor-palotából, és mint az első olyan, akinek ezt a nyugis, protokolláris pozíciót sem sikerült megtartania. Új elnök kell.

Csakhogy ekkora senki nem terem minden bokorban.

A köztársasági elnököt nem lehet egykönnyen eltávolítani, ha esetleg kényelmetlenné válik. Pontosan ezért került Schmitt oda: küzdött eleget Orbán Göncz Árpáddal, és látta Sólyom kekeckedését Gyurcsánnyal szemben. Éppen mert nem lehet simán kirúgni, ebben a székben bárkiből lehet kellemetlen ellenfél, és nem hiányzik még egy Simor András. Hiába korlátozottak az államfő lehetőségei, a centrális erőtér alfahímjét már az is kiakasztaná, ha késleltetik vagy vitatják a terveit.

Nem elegendő biztosíték, ha a jelölt konzervatív meggyőződésű. Lehet, hogy pont emiatt dobálná vissza a haverokra szabott lexeket és a többi elvtelen, vállalhatatlan törvényt. Vagy egyszerűen azért, mert többet lát a pályán, mint a reménytelen clusterfuckba gabalyodott frakció. Lám, a jó Pálinkás sem vállal fel már mindent. Amint beül az elnöki székbe, a leglojálisabb harcostárs is önjáróvá válhat. Azt a szándékegységet, amellyel a Fidesz operál, csak a kiszolgáltatottság tartja fenn; viszont a köztársasági elnöknek sínen van az élete a beiktatásától kezdve. Akár az is eszébe juthat, hogy önálló személyiséget növeszt, vagy felfedezi, hogy van neki olyanja. És akinek van Orbántól független önértékelése, az bármikor bemondhatja az unalmast: ő ehhez a ganéhoz nem adja nevét, ő ezzel nem járatja le magát ország-világ előtt.

Ez a ház is ledőlhet

Schmitt összenyálkázta, ingoványossá tette a pozíciót. Szégyene nem volna ilyen mélységes, ha egyáltalán volna elnöki teljesítménye, ha bármit magáénak mondhatna azon kívül, hogy aláírt mindent. Aki a helyére beül, és ugyanezt folytatja, az magára veszi a schmittséget, ami, lássuk be, plágiumügy nélkül is elég undorító perspektíva. Nem azért robognak tovább szótlanul a Fidesz képviselői a kamerák láttán, mert nem tudnának mondani három összefüggő mondatot, hanem mert félnek. Félnek attól, hogy előkerül a széfből a biankó lemondásuk, és aztán a megyei önkormányzatban sem lesz helyük, sőt ha visszamennek autófényezőnek, akkor is tönkreteszik őket. Akit elnökké neveznek ki, az ettől egy csapásra megszabadul. És előjöhetnek belőle az eddigi elnyomatás sérelmei, mert nem természetes állapot az a gerincroppantó alárendeltség, amiben élniük kell.

Ennek egyetlen ellenszere van: ha az elnök fogható valamivel. Ideális esetben van róla beszervezési papír, jelentések, mögötte korrupcióval pettyezett karrier, meg esetleg egy plagizált doktori. Na így már remek államfő lehet belőle, a törvényhozás motorja, nem ellensúly, hanem idomított házikedvenc.

Ezek az előre tárazott töltények viszont veszélyes áruk. Elsülhetnek más kezében is, rossz időzítéssel. Ez történt most is. Mivel a megálmodott totális médiakontroll meghiúsult, és maradt szabad sajtó, a bábnak megfelelő figurák állandó veszélyben élnek, és minél magasabb polcra emeli őket a gazdi, annál többen vadásznak rájuk.

Schmitt Pált nehéz lesz pótolni. A súlytalan paprikajancsik előbb-utóbb úgy járnak, mint ő. A súlyos egyéniségeket viszont a nemzeti együttműködés nem viseli el, mert ők sem viselik el a rendszert.