RSS Google Plus

Tóta W.: Lólengés az avaron

2012. augusztus 13., hétfő, 10:48 • Utolsó frissítés: 2012. augusztus 13., hétfő, 15:32
Szerző:


Címkék: ; ; ; ; ; ;

Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy engem nem zavar a lelkesedésük, amit a Risztov Krisztián világrekordja felett éreznek, amíg a négy fal között csinálják. Különbözőek vagyunk, nincs is ezzel semmi gond, de ne tukmáljuk egymásra a mániáinkat, és pláne ne várjuk el, hogy mindenki osztozzon a gyerekes örömünkben.

 

A Facebookon már egy ideje könnyedén le lehet tiltani azokat az üzeneteket, melyek szerint ismerősünk, akiről egyébként kedvező véleménnyel vagyunk, egy kóbor szamarat talált a farmján a kukorica betakarítása közben. Nem lehet azonban egyszerűen megszabadulni a gratulációktól, amikor mindenki egyenként imádja a Risztov Krisztiánt, aki olyan messzire hajította a csőfogót, mint eddig még senki se. Pedig én speciel nem igénylem ezeket a híreket, ugyanis szarok az olimpiára.

Nem vitatom el a létjogosultságát, véletlenül sem. Az akkumulátorhajításnál és a kempingbiciklis akrobatikánál sokkal bizarrabb, rétegebb hobbikat is ismerek, illetve számos egyéb szubkultúrát, és azok is megférnek szépen egymás mellett. Virágozzék száz virág, ha valakinek az a móka, hogy egy láncos vasgolyót minél messzebbre dobjon, akkor csinálja csak, amíg ezzel másokat nem zavar és nem veszélyeztet.

Objektív és egyetemes elismerésre azonban nem tart ez számot. Az úszás még hagyján, mert előfordulhat például, hogy valaki leesik a vízibicikliről, és közben üldözi valaki, aki egy másikról esett be, és akkor nem árt, ha tud gyorsan úszni. És voltaképpen a gerelyhajításnak is volt valaha értelme, pontosan akkor, amikor az olimpiát háromezer évvel ezelőtt megrendezték. Akkor az releváns képesség volt, ugyanis tűzfegyverek és rakéták híján így kellett harcolni és vadászni. Ma még sincs tüzérségi csapás, sem pedig precíziós bombázás az olimpián, ezért szerintem jogos az a hozzáállás, hogy uncsi, az egész olimpia annyira hétszázas évek, időszámítás előtt.

Nem olimpiai szám, viszont sokkal izgalmasabb terület mondjuk a robotépítés. Sajnos a pronyómédiában kevésbé eladható, mivel kidolgozott testű szexszimbólumok helyett tolószékhez vagy legalábbis gurulós fotelhez kötött tudósok az arcai. Ugyanakkor éppen most tett le az emberiség egy elég ügyes robotot a Marsra, miközben azzal semmire se mentünk volna, ha egy kalapácsvetőt viszünk oda. Vagy ha a mindennapi megélhetéshez kell kötni, ott is több hasznát vesszük a robotoknak, mint a gerelyhajításnak, a háborútól a konyháig.

Világszerte dollármilliók mennek el diszkoszvetésre és tőrvívásra, miközben volna annak a pénznek jobb helye; szétosztani segélybe, az is értelmesebb lenne, pláne robotot építeni belőle. Még egyszer: semmi gond a diszkoszvetéssel, bárki kimehet a kamaraerdőbe a saját diszkoszát dobálni, csak azt nem látom be, hogy én erre adófizetőként mégis mikor adtam felhatalmazást. Kéne az adóbevallásra egy checkbox, ahol az alany kifejezetten megtilthatja, hogy a pénzét az élsport finanszírozására használják.

De nem a pocsékolás, és nem is a túllihegés a legzavaróbb tünet. Hanem a hősök óhajtása. Az ellentmondást nem tűrő nemzeti hömpölygés, amely gyanakvóan tekint a közönyre, a lelkesedni restekre. A parancsoló előtapsolás. És a párttitkár, aki részesedést követel a diadalból. Az ásító űr, ahogy az úszni sem tudó, tohonya pocak megköveteli a világbajnok ünneplését. Mintha neki része volna abban a sikerben. Pedig nincs.

Nem tesz jót egy nemzetnek a meg nem érdemelt sikerélmény; degenerálódik tőle, mint az olajállamok. Megnyugszik a mániákus kevesek semmit sem jelentő, lényegtelen rekordjaitól, visszahanyatlik a kanapéra, és szotyizik tovább a hitelre vett plazmatévé előtt. Mégis mi vagyunk a királyok, elhoztuk az aranyat rúdtáncban és lólengésben. Fehér lovunk leng, lengeti a szél, a csaták bíbor hajnalán. És mivel ebben vagyunk jók, hát érdekünkben áll elhinni, hogy ez a lényeg, és nem a Mars-szonda.

A sírt, hol nemzet süllyed el, olimpiai aranyérmek ékesítik.

893 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2012. október 6., 02:33 Foray "Fox" Nándor

Még valami:

1. "Velünk nem lehet baszakodni – ez az üzenete Oszama bin Laden kivégzésének. Kedvemre való üzenet ez magyarként és felelős hazafiként. Hiszen ebben a konfliktusban egy kicsit mi vagyunk az a cowboy, aki végül lelőtte a gonoszt."

2. "Mintha neki része volna abban a sikerben. Pedig nincs."

2012. október 1., 19:48 AngyalZ

A nagyszerű nemzeti sporteredmények fennköltségéhez ez a legjobb adalék:
http://sportgeza.hu/kajakkenu/2012/10/01/hogy_kerulheti_el_janics_a_42_millio_kifizeteset/
Janics Natasa, háromszoros magyar olimpiai bajnok kajakos a múlt csütörtökön hivatalosan is kérte a magyar szövetséget, szeretne visszatérni hazájába. Bolgár férje, Andridan Dusev ott kap ugyanis állást, és szeretne szerelme mellett lenni.

Ábrahám szerint az összeg nem végleges, szerdán tárgyalhatnak Szegeden a szerbekkel. „Ez nem alkudozás, nekünk a szegedi klub jogos igényeit is ki kell elégíteni ebből a pénzből. Ez nagyon jelképes összeg egy háromszoros olimpiai bajnokért, aki még Rióban is esélyes lehet. A kivásárlásban a szerb olimpiai bizottság segítheti a szövetségüket. A mi vezetésünk 8-10 év munkát tett a versenyzőbe.”

2012. szeptember 11., 10:07 Justis

Ha eddig nem tudtam volna ujjbegyem konkrétan ráhelyezni arra, hogy Tóta hol síkfasz, ez az írás segített. Köszönöm!

2012. szeptember 5., 21:08 pampalini20

Nu, a marsszonda sem hiszem, hogy nélkülözhetetlen az emberiségnek.
A cikket bár roppant eredetinek szánta,
Tóta úr a súlyosan férfi szellemiségű társadalmak egyik zsákutcája
(a mindenáron versengeni és nyerni akarás)
helyett egy másik zsákutcát (a természet megerőszakolását)
ajánlgatja itt nekünk mindössze.
Ami nem nagy választék.
Ráadásul az élsport max. pármillió ember életminőségét rontja -
az erőltetett ütemű technikai forradalom miatt a természet erőszakos megrablása ezzel szemben az egész emberiség földi létét rövidíti meg - alighanem évmilliókkal.
A sportolók nevének direkte összekeverése pedig jócskán tiszteletlenség.

2012. augusztus 26., 21:21 Laci4465

Itt van néhány összesített adat:

A sportszövetségek számára az elmúlt 5 évben olimpiai felkészülésre biztosított támogatások a következőképp alakultak:

2008: 1 810 000 000 Ft
2009: 1 068 000 000 Ft
2010: 1 857 000 000 Ft
2011: 2 107 100 000 Ft

http://sportgeza.hu/2012/london/cikkek/min_mulik_az_olimpiai_erem/

További 888 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Tóta W.: Lólengés az avaron




  Másolat Önnek

NYÜZSI
további posztok »
t-W-itter
Mi az a twitter?
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X