Tucatnyi év a Tetráig

Ha ezúttal megvalósulnak a tervek, és 2009-ben valóban működni fog Ausztria országos készenléti rádiókommunikációs telefonrendszere, akkor elmondható lesz, hogy a schengeni övezet tagjai által kezdeményezett, az osztrák kormány, továbbá a rendőrség, a katonaság és a tűzoltóság által használható Tetra-lánc 12 esztendő alatt fűződött össze. A kivitelező Tetron 2004. október 1-jén kimondottan erre a beruházásra jött létre, 80,1 százalékig a Motorola, 19,9 százalékban pedig az Alcatel tulajdona. Az invesztíció az osztrák államnak 133 millió eurójába kerül, ezenfelül szintén három számjegyű, milliós összeggel járulnak hozzá az osztrák tartományok. A Tetron - amely eredetileg az Almo nevet akarta felvenni, de ezzel a rövidítéssel marhahúst forgalmaznak Ausztriában -, mondhatni, másodlagos győztes; elődje, a Siemens ugyanis 100 millió eurót már beleölt az előkészületekbe, ám mégis vesztesen hagyta el az építkezési területet. Példájából tanulva az új duó rögtön cégvezetőnek tette meg az időközben pályaelhagyóvá lett belügyminiszter, Ernst Strasser egykori helyettes kabinetfőnökét, Bernhard Krumpelt - akinek a neve az "r" betű elhagyásával havert, bizalmas barátot jelent.

A Tetra-projektben külön társfinanszírozóként részt vesz a tiroli önkormányzat, erőfeszítésének köszönhetően nála már 2006-ban üzembe lép a katasztrófák idején is zavarmentes, amúgy lehallgathatatlan telefonálási rendszer. A többi nyolc tartománynak olyan szerződést kínálnak, hogy amennyiben az önkormányzatok ingyen a beruházó rendelkezésére bocsátják a bázisállomások elhelyezéséhez szükséges épületeket, ők, valamint kékfényes szervezeteik ingyen rákapcsolódhatnak a rendszerre. Az önkormányzatok megbízást adhatnak az üzemeltetőnek az egyes állomások kiépítésére, s eldönthetik azt is, hogy a Tetrontól vagy más forgalmazótól vásárolnak-e adó-vevő készülékeket, amelyek egyébként mobiltelefonálásra is alkalmasak.

Az osztrák kormány már 1997-ben eldöntötte, hogy szüksége van a különleges kommunikációs rendszerre, de a pályázatot csak öt évvel később írta ki: addig folyt a vita, hogy melyik minisztérium legyen a projekt gazdája, melyik fegyveres testület vehessen részt a rendszerben, s egyáltalán, a Tetrát vagy a kevésbé elterjedt Tetrapolt válasszák-e. Ezt követően két próbaüzemet építettek ki: egyet Burgenlandban, ahol a rendszert lízingbe adták a fogyasztóknak, egyet Nyugat-Ausztriában, ahol három tartományi villamosmű lett a rendszergazda. Lassította a folyamatot a politika is: kormányok váltották egymást, változtak az illetékesek, akik közül ki jobban, ki kevésbé volt meggyőződve a drága szisztéma bevezetésének szükségességéről. Végül az Ausztriában nagyon befolyásos Siemens vezette konzorcium nyert tendert, de amikor Ernst Strasser lett a belügyminiszter, ő sokallotta a készülékek árát, túlzottnak találta a költségeket, és kevesellte a Mastertalk néven alakult kivitelezői vállalkozás tőkeerejét - 2003 nyarán a minisztérium fel is mondta a szerződést. Ezt követően a Siemens a befektetése után 100 millió eurós kártérítést követelt, idővel azonban elcsendesedett. Ez év januárjában már a Siemens Austria emberei állítottak fel mozgó Tetra-konténert a cunami sújtotta Indonéziában; humanitárius segítségük termékbemutatónak sem volt rossz.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS