Az idén 200 éves Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közgyűlésén a politikai támogatás hiányáról és arról is beszélt, hogy párbeszéd helyett a kormány igazodást vár el az Akadémiától. Milyen visszajelzéseket kapott?
Az akadémikusok egységesen ítélik meg, hogy olyan korszakot élünk, amelyben a tudóstestületnek világosabban kell megfogalmaznia a célját, hiszen ma is vannak olyanok – ha nem is tudósok, de közéleti szereplők –, akik szemmel láthatóan nem igazán tájékozottak arról, hogyan működik, és mi a feladata az Akadémiának.
Attól tartok, a politikai támadások, mint amilyen az Akadémiáról sztálinista intézményként beszélő Schmidt Máriáé volt, nem pusztán információhiányból adódnak. De nem korszerűtlen egy kicsit ma a XIX. századi Akadémia-eszme? Hiszen akkor még volt esély összefoglalni az emberiség tudását, ma pedig már sokszor egy-egy tudomány képviselői sem értik egymást.
Épp a tudomány szertágazósága és a specializációja teszi szükségessé az Akadémiát mint ernyőszervezetet. Egy társadalmi vagy döntéshozói igény esetén az Akadémia képes a legkomplexebb kérdések vizsgálatára is, hiszen azok minden apró szakterületét le tudja fedni. A közösségi média korában, amely rendkívüli hatékonysággal terjeszt különböző nézeteket és azok ellenkezőjét is, minden eddiginél nagyobb szükség van egy hitelesítő fórumra. Az Akadémiának ezekkel a képességeivel a kormánynak is élnie kellene. Az ideális persze az lenne, ha előre kérnék ki a véleményünket egy-egy ügy kapcsán, de ha utólag szólalunk meg, akkor is jobban kellene figyelni a tudományos érvekre. Nem véletlen, hogy a közintézmények közül az Akadémiát tartja a leghitelesebbnek a társadalom. Glatz Ferenc ezt úgy fogalmazta meg, hogy az Akadémia a nemzet tanácsadója.
Freund Tamás: „Az Akadémia nem lehet ellenzékben”
Veres Viktor
Miért egyre süketebbek a jelen magyar döntéshozói az Akadémia tanácsaira?
