Nő-e az erőszak Irakban, ha kivégzik Szaddámot?

Vannak, akik attól félnek, hogy az ítélet felbőszíti a szunnitákat, és a bagdadi kijárási tilalom feloldása után nőni fog az erőszakos cselekmények száma. Mások abban reménykednek, hogy az ítélet miatt esély kínálkozik az ország népének "az egyesülésre és egy szebb jövő építésének elkezdésére", ahogy Zalmay Khalilzad, az Egyesült Államok bagdadi nagykövete fogalmazott.

Mindenesetre, Szaddám sorsa már nem befolyásolja az ellenségeskedés mértékét. Irakot a vallási, a nacionalista és a felekezeti szenvedélyek uralják és szakítják szét. Ha az ítélet kivált is néhány konkrét erőszakcselekményt, Szaddám kötél általi halála csak az egyik jelképe a mélyen gyökerező problémáknak. A szunniták rettegnek attól, hogy a síiták legyenek hatalmon. A síitáknak viszont elegük van a szunnita szélsőségesek terrorjából. Tetterős iraki kormány hiányában a két közösség belekeveredett a bosszú ördögi körébe, és nem tud kiszabadulni belőle.

Már nem Szaddámról szól

Az tény, hogy a lázadást a Szaddámhoz hű erők kezdték, de ez mára már különböző célokat kitűző, különböző csoportok sokrétegű konfliktusává vált: a nacionalisták ki akarnak űzni az országból minden külföldit, a szunniták félnek a síiták hatalmától, és mindkét ág fanatikusai "szent háborút" vívnak a megszálló Amerika ellen. Szaddám halálával nem sokat törődnek a szélsőségesek. Aki például öngyilkos merényletben hajlandó feláldozni az életét valamilyen célért, annak elvetemültségén nem változtat a vasárnap meghozott ítélet, illetve annak végrehajtása.

Diktátorból mártír? © AP

Hasonlóan alakult ki a polgárháború is. A szunnita lázadók rátámadtak a síita lakosokra, mert az amerikaiakkal való együttműködéssel vádolták őket, és vádolják még most is. Miután azonban sem az iraki hatóságok, sem az amerikai erők nem képesek őket megfékezni, a síita milíciák a saját kezükbe vették "védelmüket", és lépnek fel "a törvény nevében": halálbrigádokat küldenek a szunnita civilekre. A két felekezet közötti ellenségeskedés spirálja azóta indult be megállíthatatlanul, és vált mára szinte totális polgárháborúvá, hogy februárban felrobbantottak egy síita mauzóleumot a többségében szunniták lakta Szamarrában. Az iszonyatos gyűlölet, amely ma tapasztalható, független Szaddám sorsától, és egyelőre sem az iraki kormány, sem az amerikaiak nem tudják, hogyan lehetne véget vetni ennek.

Lehet, hogy tényleg mártír lesz belőle

Nem arról van szó, hogy a volt diktátor elleni ítélet ne befolyásolna semmit, hiszen a vádlott nimbuszát növelte a szunniták körében a síitákkal szembeni harcuk, még azon szunniták szemében is nőtt Szaddám, akik örültek három évvel ezelőtti bukásának. Szellemi értelemben köré gyűltek, feledve azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeknek mindenki szenvedő alanya volt a diktatúrában. Vagyis elképzelhető, hogy mártír lesz belőle olyan felekezettársak körében, akik az ellene lefolytatott pert csak az amerikaiak, illetve síita és kurd szövetségeseik kudarcát eltakarni hivatott ködösítésnek tekintik.

"Ennek a pernek a hátterében politikai okok állnak, nem pedig az igazságszolgáltatás szükségessége. Ha el kell ítélni (Szaddám Huszeint) azokért a bűncselekményekért, amelyeket elkövetett, akkor a pert el kellett volna halasztani az amerikai megszállás utánra" - jelentette ki Muszana Hárisz ad-Dari szunnita vallási vezető.

Tény, hogy a szunniták akkor sem lennének boldogabbak, ha megkímélnék Szaddám életét, mert a fő problémájuk az általa vezetett rendszer utáni háttérbe szorulásuk. Viszont a volt diktátor sorsa számít valamennyire a síitáknak és a kurdoknak is, hiszen sokkal inkább szenvedtek alatta: megerősödött az eltökéltségük abban, hogy nem engedhetik meg a régi rendszer visszatérését.