Új út a depresszió kezelésében

© sxc.hu

Mivel lehet a legpontosabban előre jelezni annak a veszélyét, hogy egy depressziós beteg öngyilkosságra készül? Egy vérvétellel - hökkentett meg sokakat a Journal of American Psychiatry című szakfolyóirat néhány héttel ezelőtti közleménye, amelyben a New York-i Columbia Egyetem kutatói azt állítják: minél kevesebb úgynevezett omega-3 zsírsav található valakinek a vérében, annál nagyobb a valószínűsége, hogy önkezével próbálja kioltani az életét. E következtetéseket az egyetem kutatói - Elisabeth Sublette és Joseph Hibbeln pszichiáterek vezetésével - két éven keresztül depressziósokkal végzett kísérleteikből szűrték le. Ezen időszak alatt a megfigyelt 33 betegből heten követtek el - vagy kíséreltek meg - öngyilkosságot, akik közül hatnál a vizsgálat kezdetekor alacsony omega-3-szintet állapítottak meg. Ez pedig a közlemény szerzői szerint egyértelműen jobb előrejelzési arány, mint amit a klasszikus rizikófaktorok (például a korábbi öngyilkossági kísérletek vagy a diagnosztizált mániás depresszió) figyelembevételével eddig elértek. Éppen ezért úgy vélik, a kiegészítő omega-3-kezelés fontos szerepet játszhat majd az öngyilkosságok megelőzésében.

A derűlátó jóslatokat látszik alátámasztani, hogy Hibbeln öt éve, finn kutatókkal közösen már kimutatta: a sok halat fogyasztók 50 százalékkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot. Japán orvosok pedig két éve, Kínában végzett kísérleteik során találtak meglepő összefüggést az öngyilkossági kísérletek és az elkövetők vérében található omega-3 zsírsavak között.

Ez utóbbi vegyületekre egyébként eddig egészen más összefüggésben figyeltek a tudósok. Közel fél évszázada már, hogy népegészségügyi statisztikákból kitűnt: miközben a civilizált világban egyre magasabb a szív- és érrendszeri eredetű halálozás, a jóformán csak tengeri állatokat fogyasztó eszkimók körében ez a betegség szinte ismeretlen. Kiderült, a védőfaktor az omega-3-nak nevezett zsírsavcsoport. Ilyet a szervezet nem tud előállítani, de normál működéséhez nélkülözhetetlen (lásd Zsírok és savak című írásunkat).

© Dripnet

Táplálkozástani kutatások szerint elődjeink kosztjában az omega-3 és a szintén fontos omega-6 zsírsavak 1-2 millió évben át azonos arányt képviseltek, ám mára, a növényi olajok és az állati húsok túlzott fogyasztása miatt, az előbbi zsírsavak aránya huszadára csökkent. Vagyis a civilizált világ túltápláltsága csak látszólagos, valójában omega-3-hiányban szenved az emberiség jó része, ami számos civilizációs betegség (egyik) oka lehet. Ennek nyomán további összefüggéseket kezdtek pedzegetni az 1960-1970-es években, amikor epidemiológusok kimutatták, hogy ahol magas a szív- és érrendszeri eredetű halálozás, ott gyakori a depresszió is, és ahol a nagy halfogyasztás miatt alacsony a szívhalálozás, ott az említett kóros lelkiállapot is ritka.

A depresszióval és a halakban található zsírsavakkal kapcsolatban aztán 1995-ben - a már említett Joseph Hibbeln és egy amerikai kutatótársa - fogalmazták meg először azt a hipotézist, hogy az omega-3 hiányának komoly szerepe lehet a depresszió, a mániás depresszió és a szülés utáni mélabússág kialakulásában. Míg az amerikaiak és a németek évente harmad-, illetve kevesebb mint ötödannyi halat fogyasztanak, mint a fejenként 73 kilogrammot bekebelező japánok, addig az USA-ban harmincszor, Németországban pedig ötvenszer akkora a depressziósok aránya, mint a szigetországban. Nem sokkal e vizsgálatokat követően egy másik amerikai pszichiáter, Andrew L. Stoll Omega-3-kapcsolat (The Omega-3 connection) című könyvében azt állította, hogy a mániás depressziósok esetében a betegség kiújulásának megakadályozására bevetett, ám sok mellékhatással járó úgynevezett hangulatstabilizáló szereket hatásosan válthatja ki az említett zsírsavak bevitele. Nem meglepő, hogy hamarosan a mániás depresszióról (más néven: bipoláris betegségről) is kiderült, gyakorisága összefügg a halfogyasztással. Egy 2003-as tanulmány adatai szerint míg Magyarországon az évi 15 kilogramm fejenkénti halfogyasztás mellett a bipoláris betegségek a lakosság 5,5 százalékát érintik, addig Puerto Ricóban több mint háromszor annyi tengeri herkentyű belakmározásával csak minden századik, Izlandon pedig - 115 kilogrammos halfogyasztással - minden ötszázadik embernek kell tartania e pszichés tünetegyüttestől.

A természetben előforduló, ezért szabadalommal nem védhető zsírsavakra eddig mégis kevesebb kutatói figyelem jutott, mint amennyit a terület úttörői szerint megérdemelnének. Egy angol orvoscsoport például 2002-ben egy hét éve semmilyen gyógyszerre nem reagáló, súlyos depressziótól, szociális félelmektől és gyakori öngyilkossági késztetésektől szenvedő férfi esetéről számolt be, aki az egyik omega-3 zsírsavfajtával, az EPA-val kezelve már egy hónap után komoly javulást mutatott, 9 hónap alatt pedig teljesen meggyógyult. Malcolm Peet angol pszichiáter és kollégái ugyanezt ellenőrzött körülmények közt is megismételték, és az antidepresszáns-kezelésre nem javuló betegek több mint kétharmadánál tapasztaltak gyógyulást 12 hét alatt napi 1 gramm EPA adagolásával. Hasonló eredményeket azóta gyermekkori és szülés utáni depresszióban szenvedők esetében is produkáltak egyes kutatások.

A szépen hangzó eredményeket ráadásul azzal is megtoldják az omega-3 jótékony hatását hirdető kutatók, hogy a szív- és érrendszeri betegségeken és a depresszión kívül más, súlyos kórok esetében is omega-3-hiányról számoltak be az utóbbi évek tudományos közleményei. Skizofrén betegekkel kínai kutatók már értek is el sikereket zsírsavpótlás révén, de hiperaktivitásban, szklerózis multiplexben, allergiában és asztmában, autoimmun betegségekben vagy prosztatarákban szenvedők esetében is jellemző állítólag az omega-3-hiányos vérkép.

Nem biztos azonban, hogy máris csodaszerként kell tekinteni e zsírsavakra. A depresszió például korántsem azonos az omega-3-hiánnyal, még ha a kutatók nagy többsége tényként fogadja is el, hogy ez az állapot olyan agyműködési zavarokat okozhat, amelyek rontják a stresszel, a veszteségekkel és kudarcokkal való megküzdés hatékonyságát, a kialakuló tehetetlen állapot pedig depresszióhoz vezethet. Gordon Parker ausztrál professzor, a depresszió kutatására és kezelésére specializálódott Black Dog Intézet igazgatója és munkatársai is türelemre intettek a Journal of American Psychiatryban nemrég megjelent összefoglalójukban. Az ígéretes eredmények elismerése mellett további igazoló vizsgálatokat várnak számos, még megválaszolatlan kérdés tisztázására. Például hogy az omega-3 antidepresszív hatású-e, vagy csupán kiegészítő kezelésre alkalmas, valamint hogy mennyire hatásos hosszú távon, és alkalmazható-e mentális zavarok megelőzésére is.

SZENDI GÁBOR