Határon túliak: már nem riogat az MSZP, de vajon mit akar?

Az MSZP-frakció külügyi munkacsoportja elképzelhetőnek tartaná a "külhoni magyar státus" törvénybe iktatását – így fogalmazott Kozma József, az Országgyűlés külügyi bizottságának szocialista alelnöke múlt héten. A politikus azt is hozzátette: MSZP továbbra is "nyitott ügyként kezeli" a határon túli magyarság nemzethez tartozásának szimbolikus kifejezését, ennek külön törvénybe iktatását. „A külhoni magyar státus a nemzethez tartozást szimbolizálná, érzelmi azonosulást tenne lehetővé, és a most meglévő kedvezményeket foglalná össze, amelyek például a Szülőföld Alapon keresztül jutnak el a határon túli magyarokhoz” - mondta az MSZP szakpolitikusa. Bár szavai sok konkrétumot még nem tartalmaznak, de mindképpen arra sarkallnak, hogy megnézzük, miként is vélekedtek a szocialisták 2004-ben, a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején.

Kozma József szerint minden akadályt el kell gördíteni az állampolgárság megszerzésekor azon határon túli magyar elől, aki Magyarországon akar élni magyar állampolgárként. Hozzátette: aki viszont szülőföldjén szeretne boldogulni, annak minél több támogatást kell adni. Arra a kérdésre, hogy az MSZP egyeztet-e a Fidesszel a határon túli magyarok kérdéséről, a politikus elmondta, erre még nem került sor. Pedig Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt már ígéretet is tett a fentiekre. Egy márciusi ungvári rendezvényen a magyar nemzet újraegyesítését a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik alappillérének nevezte.

Az ügy és a világ is megváltozott – mondta Kozma József azzal kapcsolatban, hogy módosult-e a 2004-es, a kettős állampolgárságról tartott – eredménytelen - népszavazás óta az MSZP álláspontja. És valóban. Bár abban az esetben nem a Magyarországon letelepedni kívánók állampolgársághoz segítéséről, hanem minden külhoni magyar állampolgársághoz juttatásáról volt szó, a szocialisták egy része minden efféle próbálkozást elutasított. Szívem szerint én is igennel szavaznék a népszavazáson, ám a lelkiismeretem és az eszem nem engedi” – a HVG kérdésére Tabajdi Csaba válaszolt így annak idején. És a 2004-ben a HVG Pártfordulatok (2004/49) című írásában olvasottak is más hangnemet idéznek: „Megváltoztatta taktikáját Gyurcsány Ferenc kormányfő a vasárnapi népszavazás előtt: míg eddig a semleges, csak tájékoztatást nyújtó kormány imázsát építgette, hétfőn délután már teljesen egyértelműen letette voksát a nem mellett. „Nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra” - mondta a miniszterelnök a szocialista párt székházában. Különösen figyelemreméltó volt ez annak fényében, hogy néhány MSZP-politikus - köztük Szili Katalin házelnök - a hét végén még arról beszélt: mindenki vegyen részt a népszavazáson, és voksoljon lelkiismerete szerint. A párton belüli vitákat jelzi, hogy az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivői kedden délután azt javasolták, a szocialisták hagyjanak fel a nem melletti kampánnyal a kettős állampolgárság ügyében.”

Szili Katalin lelkiismeret vezérelte voksolást kérő megjegyzése néhány napra az igenekért kampányoló Fidesz-kommunikáció kiemelt eleme lett. Az ellenzéki párt szerint ugyanis a szocialista politikus ezzel azt mondta: szavazzanak „igennel” az emberek. Szili cáfolt. A szintén szocialista Szabó Vilmos pedig úgy fogalmazott: az MSZP nincs a kettős állampolgárság ellen, sőt a magyar nemzetiségűeknek könnyebb állampolgárságot szeretne. Itt is volt azonban egy "de": van-e értelme ennek azután, hogy két szomszédunk velünk lett az EU tagja, másik kettő pedig jó úton halad efelé. Vajon ez a lépés szolgálja-e a szülőföldön maradva boldogulást? Meg kell vizsgálni az anyaországi társadalomra gyakorolt hatását – mondta a politikus.

Státusztörvénytől a szavazásig

A Fidesz-kormány által kezdeményezett státusztörvént 2001 nyarán szavazta meg az egész parlament, s 2002-ben kezdték kiadni a utazási, oktatási, egészségügyi, munkavállalási kedvezményeket biztosító magyarigazolványokat. A szocialisták ekkor is, ezután is – többek között uniós szabályozásokat citálva -következetesen azt képviselték, hogy a határon túli kisebbségnek kollektíven nem valószínű, hogy adható állampolgárság. A Magyarok Világszövetsége aztán népszavazást kezdeményezett, a Fidesz pedig hangos kampányt szervezett a voksolás köré. A 2004. december 5-ére kiírt a referendum végül eredménytelenül zárult, miután sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25%-ot.

Kovács László pedig még bátrabban fogalmazott és gyermeteg elképzelésnek nevezte, hogy egyetlen döntéssel több százezres vagy milliós magyar közösségek együtt váljanak magyar állampolgárrá. Ha az állampolgárság megszerzése egyszeri döntéssel nagy tömegekre vonatkozna, katasztrofális helyzetet idézne elő - mondta. Mintegy hárommillió embernek kellene biztosítanunk mindazokat az ellátásokat, melyek Magyarországon állampolgári jogon járnak – vélekedett az Európai bizottság adó és vámügyekért felelős biztosa.

Még László Boglár kormányszóvivő is véleménynyilvánításra kényszerült, őt egykori nagyváradi középiskolai osztálytársai szólították fel, hogy szavazzon igennel. Erre ő így reagált: a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdés úgy is felvethető, hogy a szülőföldön maradást és boldogulást segíti-e vagy az elvándorlásra ösztönöz?

Az MSZP számokkal is próbálkozott: a munkanélküliségi ráta növekedését, csökkenő foglalkoztatási szintet okozna, lenyomná a béreket és akár 35-40 milliárd forinttal növelné a Munkaerőpiaci Alap kiadásait, ha a kettős állampolgárság hatására a határon túli magyarok közül százezrek települnének át Magyarországra – mondta akkoriban Kordás László, a munkaügyi tárca politikai államtitkára egy sajtótájékoztatón.

A Népszabadság Korózs Lajos, az egészségügyi minisztérium politikai államtitkárának kalkulációit idézte, amely 800 ezer ember áttelepülésére végzett számításon alapult. Eszerint az állampolgársággal járó juttatások – ilyen például a gyes, a gyed, a rokkantsági ellátás, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás, a nyugellátás – 161 milliárd forintos pluszkiadást jelentenek. A Népszabadságban pedig szivárogtattak a szocialisták: hatástanulmányuk becslései szerint mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, e személyek áttelepülése 95 milliárd forintos szociális többletköltséget okozna. Ez az összeg félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer ember esetén pedig 12 milliárd lenne.

Eközben Gyurcsány Ferenc több megszólalásában is a következményekre figyelmeztetett, hangsúlyozva, hogy nem a pénzről van szó, de mégis: „ez az ügy pénzbe kerül”. A Times-nak adott interjújában pedig azt mondta: hogy a románok és a szerbek a kettős állampolgárság megadása után azt mondhatják a magyaroknak: "Mit akartok itt? Nem gondoljátok, hogy haza kellene mennetek?" A baloldal tanácstalanságára utalt az is, hogy míg november 23-án a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy sem a kormány, sem ő nem kívánja befolyásolni, hogy az emberek hogyan szavazzanak december 5-én a kettős állampolgárságról, hat nappal később már a nemre buzdított.

Az ügyben szintén többször megszólaló Lendvai Ildikó most épp a párt elnöke. Ő 2004-ben, frakcióvezetőként egy televíziós műsorban azt mondta: a kettős állampolgárság nem megoldás sem a határon túli magyaroknak, sem Magyarországnak, mert egy tömeges bevándorlás összeroppanthatja az anyaország gazdaságát. Inkább a szabad mozgást, a kapcsolattartást és a szülőföldön való boldogulást kell segíteni - mondta. Közölte azt is: egy felmérés szerint az erdélyi 18 és 35 év közötti magyar fiatalok közül minden harmadik kivándorolna Magyarországra, ha megkapná az állampolgárságot. "Ez egy második Trianon" – jövendölte.

A szocialisták politikája persze azért is alakult így, mert - egyszerű oka van - Orbán Viktor ezzel a népszavazással szerette volna őket megverni. Nem is a kettős állampolgárságról szólt ez az egész, azt a Fidesz 1998-tól 2002-ig tartó kormányzása idején is feldobhatta volna, akkor csak a kedvezményekre jogosító státustörvényt vitték át a parlamenten. 2004-ben sem ők kezdeményeztek népszavazást, a párt külpolitikusai eredetileg nem is támogatták azt. Orbán Viktor azonban személyesen is a Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezése mellé állt, ez ugyanis jó alkalmat kínált arra, hogy a frissen hivatalba lépett Gyurcsány Ferencet megleckéztesse. Sikertelenül.

Aztán az eredménytelen, a kettős államolgárság hívei számára hatalmas csalódással végződő népszavazás után egyhült a szocialista hangnem. A határon túli magyarok egy része megtagadásuknak érezte a szocialista ellenkampányt, s ezt az MSZP-ben is érezték. Szili Katalin bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium a kormányfő utasítására már dolgozik egy törvénytervezeten, ami a határon túli magyarok honosításának megkönnyítését célozza, s remény van arra, hogy ezzel a törvénnyel Magyarország törleszti egyik legfájóbb, immár másfél évtizede fennálló tartozását. (Pedig korábban úgy fogalmazott: A történelmi előzményekre, a magyarság szülőföldjén maradásának parancsára és az Európai Unióba történő közös, ha nem is együttes belépésünk adta lehetőségekre és jogi kötelezettségekre tekintettel kell e fontos problémára megoldást találni.)

Az SZDSZ is rátalált a magyarokra

„Budapestre hívta dolgozni a határon túli magyar fiatalokat Demszky Gábor főpolgármester, aki az augusztus 20-i ünnepen azt hangsúlyozta, hogy Budapest az egész nemzet fővárosa. Demszky Gábor szerint sok politikustársa egyáltalán nem örül a külföldieknek. „Még akkor sem, ha ők nagyobbrészt határon túli magyarok. Ők azok a politikusok, akik Erdélyben magyar testvéreinknek, Budapesten pedig olcsó román munkásoknak nevezik ugyanazokat a magyar embereket" - jelentette ki." Az idézet egy három évvel ezelőtti Heti Válaszból való. A 2004-es népszavazás kérdésfeltevését azonban a liberális párt politikusai is rossznak tartották. Eörsi Mátyás deklarálta, nemmel fog szavazni. Gusztos Péter, az SZDSZ akkori ügyvivője azt mondta, az igenek az erdélyi magyarságot kiszolgáltatott, kiszorítható helyzetbe hoznák. (Tény: Adrian Nastase román államfő azzal igyekezett keménykezűnek mutatkozni, hogy közölte: a román belügyek megzavarása esetén válaszlépéseket tesznek.) 

Fodor Gábor sem szerette volna alanyi jogon osztani a kettős állampolgárságot, mert attól tartott, hogy onnantól kezdve minden autonómiatörekvésükre, minden kisebbségi jogvédelmi törekvésükre azt fogja válaszolni a többség: „Kérem szépen, milyen állam polgárai önök? Egy más állam polgárai? Tessék akkor elmenni a szomszédba, és ott kérni ezeket a jogokat, ott kérni az autonómiát, ott kérni a segítséget!" Lehetetlen helyzetbe fognak kerülni ezek a közösségek, és ezzel jobb tisztában lenni, mint hogy megint magunkat becsapjuk mindenféle illúziókkal.

Bár alanyi jogon most sem szívesen ítélnék oda, a kettős állampolgárság kérdése mégis ismét előkerült a pártemberek nyilatkozataiban. „Visszatérünk eredeti értékeinkhez. Például a kettős állampolgárság megadását újra kell gondolnunk, és ha úgy értékeljük, hogy például segíti a Szerbiában élő magyarok helyzetét, támogatnunk kell – nyilatkozta a hvg.hu-nak Szent-Iványi István, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke néhány nappal ezelőtt. 2004-ben még árnyalatnyival eltérően gondolkodott erről, a Népszabadságot idézve: nehezen tartja elképzelhetőnek az SZDSZ külpolitikusa, hogy a kettős állampolgárság Magyarország és Szerbia és Montenegró minden állampolgárára kiterjedjen, hiszen az állampolgárság megadása minden ország szuverén joga. A megoldást akkor abban látta, ha egy kétoldalú megállapodással lehetővé tennék az eredeti (magyar, illetőleg szerb) állampolgárság visszaszerzését – lakhelytől és a „többi” állampolgárságtól függetlenül. Az SZDSZ tehát a kettős állampolgárságot nem tartja jó megközelítésnek, ellenben a Vajdaságban élő magyaroknak megadná a magyar állampolgárságot – feltéve, hogy magyar nyelvű állampolgársági vizsgát tesznek, és felmenőik között magyar is volt – összegezte a lap.

Az atomizálódott SZDSZ új elnöke, Retkes Attila a Hírszerzőnek adott interjújában is újhullámos elképzeléseinek adott hangot. Azt mondta: az európai uniós példákat követve a kettős állampolgárság megadható bizonyos oktatási, kulturális kedvezményekkel, de egyéni kérelmek alapján, nem pedig alanyi jogon, és természetesen nem választójoggal meg egyéb politikai jogosítványokkal. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a politikus annak idején „kisebbik rosszként igent” mondott a kettős állampolgárságra.