Megváltoztatta taktikáját Gyurcsány Ferenc kormányfő a vasárnapi népszavazás előtt: míg eddig a semleges, csak tájékoztatást nyújtó kormány imázsát építgette, hétfőn délután már teljesen egyértelműen letette voksát a nem mellett. "Nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra" - mondta a miniszterelnök a szocialista párt székházában. Különösen figyelemreméltó volt ez annak fényében, hogy néhány MSZP-politikus - köztük Szili Katalin házelnök - a hét végén még arról beszélt: mindenki vegyen részt a népszavazáson, és voksoljon lelkiismerete szerint. A párton belüli vitákat jelzi, hogy az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivői kedden délután azt javasolták, a szocialisták hagyjanak fel a nem melletti kampánnyal a kettős állampolgárság ügyében.
A kormányfő színvallása arra utal, a szombati kampánycsendig szabályos belpolitikai háború várható. A vasárnapi népszavazáson ugyanis nagy a tét: képes-e az új szocialista vezetés "saját pályáján", a nemzetpolitika területén legyőzni a Fidesz-MPSZ-t, s ezzel lendületben tartani a pártot, illetve velük szemben képes-e a fideszes vezetés 2 milliónál több "igenes" szavazót mozgósítani, s ezzel megállítani az új kormány offenzíváját. Nem véletlenül mondják elemzők, hogy a december eleji népszavazás kimenetele meghatározó lesz a következő másfél év politikájára.
A Fidesz közben kevésbé konfrontatív stílusra váltott. Orbán Viktor pártelnök a múlt szombati városligeti nagygyűlésen egyenesen a szocialista szavazókhoz fordult, arra kérve őket, szavazzanak igennel, egyebek mellett azzal nyugtatva őket, hogy az EU-ban is számos példa van az áttelepülés nélküli kettős állampolgárságra (lásd erről EU-s megoldások című írásunkat). Az új támogatókra szüksége is van, várhatóan nem lesz könnyű megszerezni a választókorú lakosság legalább egynegyedének (plusz egy fő) igen szavazatát (erre figyelmezteti a Fidesz-vezetést a soproni időközi választás alacsony részvétel miatti érvénytelensége is). Éppen ezért a Fidesz-kampány nagyobb sebességre kapcsol: Orbán a 2002-es két választási forduló közötti időszakhoz hasonlóan egy hétig az országot járja, naponta két-három városban is nagygyűlésen vesz részt. Gyurcsány másképp korteskedik: elfogadta három határon túli magyar vezető - Tőkés László, Duray Miklós és Ágoston András - felkérését egy élő televíziós vitára a kampánycsend előtti estére.
Közben elsikkadni látszik a népszavazási kérdések tartalma, a határon túliaknak adandó magyar állampolgárság kérdése bekerült a napi politikai darálóba, s a szakmai viták mostanra szinte teljesen eltűnnek a politikai harcban. Nem az számít, mit jelent a magyar állampolgárság esetleges kiterjesztése a határon túli magyarokra, hanem az, hogy melyik párt tud nagyobb hatást kifejteni a szavazókra. Egyre nyilvánvalóbb például, hogy a kormányoldal erőteljes "nem" szavazatát sokkal inkább motiválja az új állampolgárok esetleges szavazati jogától való berzenkedés, mintsem a magyar adófizetők pénzét féltő aggodalmaik. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök például hétfőn délután azt mondta napirend előtt a parlamentben, "nem tudjuk, lehet-e szavazati joga annak, aki ilyen módon állampolgárságot kap, és bejelentkezik Magyarországon". Petrétei József igazságügy-miniszter válaszával csak növelte Kuncze aggodalmait, mivel - mint mondta - ha "a külföldön élő magyar állampolgár teljesíti lakóhely-bejelentési kötelezettségét, mindenféleképpen választójoggal rendelkezik".
Az esetleges áttelepülési rohammal járó horribilis költségekről viszont mostanában már alig hallani, ami nem is csoda, mivel a kiszámítási mód meglehetősen esetlegesre sikeredett (HVG, 2004. november 20.). Semmi nem támasztja alá ugyanis, hogy Magyarországra csak magukat eltartani képtelen, segélyekből élő emberek települnének át. Sőt egy, az 1990-2000 közötti áttelepülőket vizsgáló tanulmányból kiderül, hogy a szomszédos országokból bevándorlók, illetve állampolgárságot kérők nagy többsége aktív korú dolgozó, akik csak biztos magyarországi munkahely reményében jöttek át. Mellettük sokan vannak fiatalok, akik itt tanulnak, míg a nyugdíjasok az áttelepültek alig 10 százalékát teszik ki. A Magyarország által a román és ukrán állampolgároknak fizetett nyugdíjellátás egyébként nem kötődik az állampolgársághoz, azaz a hét végi voksolás eredményétől függetlenül is jár az itteni állandó lakcímmel rendelkezőknek. A Romániával 1961-ben kötött kétoldalú - mostanában sokat emlegetett - nyugdíjszerződést egyébként Magyarország évek óta szeretné módosítani, ám a tárgyalások a kormány szerint még nem értek véget - a Fidesz-MPSZ viszont a megszerzett megállapodástervezet birtokában azt gyanítja, azért, mert új egyezmény esetén (amely szerint Románia folyósítaná a nyugdíjat az onnan áttelepülőknek) az MSZP elveszítene egy "riogatási okot", ezért az ügyet tisztázandó december 2-ára összehívják a parlament külügyi bizottságát (a 2006 novemberében lejáró szerződést egyébként a lejárat előtt hat hónappal egyoldalúan fel lehet mondani).
Egyre kevésbé állja meg a helyét az az érv is, hogy ha valaki állampolgárságot kap, akkor automatikusan részesülnie kell minden ezzel járó jogban és juttatásban is. A Nyugatra kivándoroltak, emigráltak, illetve leszármazottaik például, ha - származás alapján - kérik az állampolgárságuk megállapítását, a magyar útlevélen kívül másra nemigen jogosultak, ha nem költöznek vissza, így állandó lakcím nélkül nem is szavazhatnak. Más EU-országban is van példa különbségtételre: Németországban a kedvezményesen, származás alapján állampolgárságot szerzők közül azoknak, akiknek nincs megélhetése biztosítva, egyszerűen kijelölik a lakhelyét, s ha onnan valaki bizonyos időn belül elköltözik, akkor nem juthat hozzá a jóléti szolgáltatásokhoz, pedig egyébként ugyanolyan állampolgárként él az országban, mint bárki más.
A magyar politikai elit láthatóan nem tudja eldönteni, milyen stratégiát is kövessen a határon túli magyarokkal kapcsolatban. Ha azt szeretnék, hogy minél kevesebben települjenek át, s a szülőföldjükön boldoguljanak (HVG, 2004. november 20.), akkor a kettős állampolgárság biztosan ez ellen hat majd. Vannak olyan vélemények is, hogy a népszavazás kiírása tulajdonképpen eldöntötte a kérdést, akár igen, akár nem lesz a válasz, az eredmény mindenféleképpen kedvezőtlen hatással lesz az áttelepülésre és az asszimilációra. Ezt főleg szlovákiai magyar politikusok hangsúlyozzák, akik egyébként alapvetően nem érdekeltek sem a népszavazás sikerében, sem annak sikertelenségében. Szlovákiából ugyanis eddig is Magyarországra költözhettek volna az ottani magyarok, ám nem tették, s nem is tűnik úgy, hogy mozdulni szeretnének. Illetve egy esetben mégis: az északnyugat-magyarországi gyárak és kórházak szinte működésképtelenek lennének a szlovákiai munkaerő nélkül. A szlovákiai magyar politikusok szerint az ottani magyarok számára ennek ellenére fontos a népszavazás eredménye, mivel ha a "nem" kerül ki győztesen, azt úgy éreznék, hogy az anyaország lemondott róluk.
Hasonló lesz a helyzet nemsokára az erdélyi magyarokkal is, akik Románia várhatóan 2007-es EU-csatlakozása után sokkal könnyebben tudnak majd áttelepedni, illetve munkát vállalni Magyarországon. Ezért számukra is inkább csak szimbolikus értéke van a népszavazási eredménynek, amely ráadásul nem is jelent azonnali magyar állampolgárságot. Az ahhoz szükséges jogszabályokat a parlamentnek kell - jórészt kétharmados többséggel - meghoznia, s nem kizárt, hogy a következő parlamenti választásig ez nem fog megtörténni.
RIBA ISTVÁN
