Lazítástól lázításig: 50 éve született az új gazdasági mechanizmus

Több mézet a madzagra! A jellemző korabeli vicc szerint a hatvanas évek közepén ez lett az új május 1-jei jelszó. Nem is alaptalanul: az ötven éve bevezetett új gazdasági mechanizmustól a pártvezetők azt várták, hogy nagyobb jólétet hoz, mint a Szovjetunióból importált tervutasításos rendszer. „A mostani, évenkénti 1,0–1,5 százalékos bérszínvonal-emelés nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a gazdasági vezetés a termelékenység növelésére és a minőség javítására jobban ösztönző bérpolitikát folytasson. Indokoltnak látszik arra törekedni, hogy a bérszínvonal évenkénti emelkedése 1968 után általában meghaladja a 3 százalékot” – érvelt az MSZMP Központi Bizottságának 1966. májusi ülésén Nyers Rezső, a reformok fő politikai felelőse. Ekkor döntött úgy a testület, hogy 1968. január 1-jéig a terv és a piac összehangolására alapozott rendszert kell megalkotni, amelyben a vállalatok tevékenységének „fő iránytűje és mércéje” hosszabb távon a nyereség alakulása.

A másik „mézezés” az volt, hogy a reform révén a szocialista Magyarország gyorsabban felzárkózhat kapitalista riválisaihoz, mint a nyíltan parancsuralmi tervgazdaságok. A korabeli felfogás szerint az egy főre jutó nemzeti jövedelmet tekintve Olaszország 5-6 évvel, Ausztria 8-10, Belgium és Hollandia pedig 15-16 évvel járt Magyarország előtt. Bár a számítás aligha hiteles, a szocialista rendszer fölényét bizonyítani hivatott előzés pedig végképp illúziónak bizonyult, a reform szükségességét propagáló belső pártkiadvány reális felvetéseket is tartalmazott. Megállapította, hogy a túlszabályozás bénító hatású, a bürokrácia a döntések decentralizálásával csökkenthető, a foglalkoztatásban rejlő tartalékok kimerültek, a termelékenységet, a termékek minőségét, a „külföldi” versenyképességet pedig csak piaci viszonyok között lehet javítani. „A külföldön jó hírnevet szerzett Ikarus autóbuszok már most is 40-50 százalékban külföldi munkát tartalmaznak” – sürgette a külkereskedelmi nyitást az MSZMP KB előtt Nyers.

A gazdasági reform kísérlet volt – a határozat szóhasználatával – „a népgazdaság tervszerű irányításának és az áruviszonyok, a piac aktív szerepének szerves összekapcsolására a termelőeszközök szocialista tulajdona alapján”, és az is maradt. Televíziós reklámarca, Dr. Agy – a közgazdász Kopátsy Sándor és a rajzfilmes Szabó Sipos Tamás teremtménye – azon elmélkedett, hogy a kapitalista versenypiac válságokat, munkanélküliséget, jövedelmi egyenlőtlenségeket hoz, a tervgazdaságban viszont nincs ilyen, mert „a fogyasztó is be van tervezve”, ezért aztán nem megy tönkre senki. Igaz, az „extra nagybácsi”, az állam kifizeti a veszteséget; egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, ám erre valamennyien ráfizetünk – sugallta a rajzfilmben megjelenő mindentudó professzor, azt a reményt keltve, hogy a reform képes kombinálni a terv és a piac előnyös vonásait.