Ez volt az NDK, a Patyomkin-ország, amelyből lakóinak 1989-ben végképp elegük lett
Miért menekülnek? Csapot-papot, csappal együtt otthont, telket, közeli hozzátartozókat hátrahagyva özönlenek keletnémetek tízezrei az NSZK-ba, amely hálás Magyarországnak a határnyitásért. Erről tudósított 30 évvel ezelőtt, 1989-ben a HVG munkatársa, aki Berlinben beszélt ugyan szakértőkkel, de saját szemével is meggyőződhetett arról, fél évvel a fal leomlása előtt, hogy miért rúgja az utolsókat a szocialista világ egyik oszlopos tagja.
Elnéptelenedik az NDK? A legújabb nyugati becslések szerint a hivatalos kivándorlókat és a Magyarországon keresztül menekülőket együtt figyelembe véve az idén legalább 120 ezren választanak nyugatnémet állampolgárságot, s állítólag máris másfélmillióan iratkoztak fel a kivándorlási listára. Lehet, hogy igaz lesz a vicc, miszerint Günther Mittag odaszól Honeckernek:
Te maradtál utolsónak, mielőtt elmész, oltsd le a villanyt. . .
Mindenesetre a Berlinbe érkezőt szinte idillikus látvány fogadja a népszerű Alexanderplatzon, a fővárosiak kedvelt séta- és találkozóhelyén. A kora őszi napfényben a kis presszók, éttermek elé kitett székeken sütkéreznek a berliniek, mindenütt nyugalom, béke honol. Az árak a hatvanas évek Magyarországára emlékeztetnek: 7 forint egy nagy pohár sör, 6 egy virsli, 30 forintért már meg lehet ebédelni.
A varázs rögtön megtörik, amint az első újságot kézbe veszi az ember, vagy az első járókelővel beszélgetni kezd. Inkább vihar előtti csendnek nevezhető a hangulat. Mindenki a Magyarországon rekedt (a magyar határnyitás óta már az NSZK-ba jutott vagy oda tartó) honfitársak sorsát követi — a nyugatnémet televízióból.
