Ülök a DNS-labor előterében, gépi hidegvíz, gépi melegvíz, csupamosoly asszisztensek vasalt köpenyben, pici sárgaréz névtáblákkal, tuti sminkkel, dizájnszemüvegben, fertőtlenre sikált pult mögött. Böködik a billentyűket műkörmeikkel, cak-cak-cak, csörög a telefonjuk, hallólabor, hallólabor. Szeretettel üdvözöljük, szerüdv, szerüdv.
Bizgetem a mobilt, micsoda hülyeség, mit várok a bizgetéstől, de mi mást tehetnék ilyenkor, igazán! Azt írják, Karácsony azt mondta, vagy nem mondta, hanem megtrükközték a felvételt, vagyis azt mondják, hogy azt mondta, hogy azt mondják, hogy azt mondta... Szóval hogy a kerületébe már nem mehet vissza, mert felégette a hidakat, felszámolta hátországát, ott már őt elásnák. Úgyis elásnak mindannyiunkat, mit ugrálunk? Bár addig kéne valamit. Valahogy. Ahogy a graffiti mondja: van-e élet a halál előtt?