Akármit állítanak a ruhaboltok, a megunt darabok legfeljebb matracbetétként végzik

Évről évre egyre több ruhát vásárolunk és dobunk ki, pedig a már nem kellő ruhadarabok jelentős része még tökéletesen hordható. A használt ruhák és a textíliák újrahasznosítására irányuló technológiai lehetőségek egyelőre végesek, és az is kérdés, lesz-e egyáltalán piaca az így készült termékeknek.

hvg360

Akármit állítanak a ruhaboltok, a megunt darabok legfeljebb matracbetétként végzik

Senki számára nem újdonság, hogy a textil- és ruházati ipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb. Az Európai Parlament 2019-es, a textil- és ruházati ipar környezeti hatásáról szóló jelentése alapján 2015-ben körülbelül 6,4 millió tonna új ruhadarabot vásároltunk:

az uniós polgárok átlagosan 12,66 kiló új ruhát vesznek egy évben, és ezek 30 százalékát egy évig sem hordják.

A használt ruhák gyűjtése között óriási a különbség az EU-s tagállamok között is: az European Clothing Action Plan (ECAP) adatai alapján 2015-ben Németországban a használt ruhadarabok és háztartási textíliák 70 %-át gyűjtötték be, Olaszországban ez az arány már csak 11 % volt.

Európában átlagosan a már nem hordott ruhák kevesebb, mint felét gyűjtik be újbóli felhasználásra vagy éppen újrahasznosításra – és ennek csupán 1%-ából tudnak új ruhadarabokat készíteni.

Tíz évbe telt, mire rájöttünk, hogyan lehet tökéletes a bécsi szelet – Wolfgang Puck és fia a HVG-nek

Budapesten is kitart a jó minőség mellett Wolfgang Puck és fia, Byron Lazaroff-Puck – deklaráltan meg is kérik az árát. A világ egyik legismertebb séfje ma is töretlenül aktív a globális étteremhálózatának ügyeiben, de a Spago éttermeket már fiára bízza. Apát és fiát a menü összeállításáról, az öröklés terhéről, egymással való viszonyukról és arról is kérdeztük, milyen kést használnak. Arról is szó esett, hogy miben erősek a budapesti piacok.