Marozsán Erika: "Krokodilbőrt kell magamra húznom, meglátjuk elég-e"
Máshogy kell hozzáállnia a munkához színészként és producerként. Alkata miatt nem épített hollywoodi karriert, közben szívesen szerepelne magyar filmekben, de mivel külföldön él, nem hívják. Portréinterjú Marozsán Erikával.
HVG: Az öngyilkosok himnuszának tartott egyetlen magyar világsláger szerzőjéről szóló filmmel lett a legismertebb magyar színésznő Amerikától Dél-Koreáig. Meddig tartott ki a Szomorú vasárnap „ajánlólevele”?
Marozsán Erika: A mai napig kapok a filmmel kapcsolatban leveleket, üzeneteket. Betalált az emberek lelkébe, szívébe ez a kissé melodramatikus történet. Hatvankét filmet forgattam, de a Szomorú vasárnap lett a legfontosabb filmem az elmúlt húsz évben.
HVG: A depressziós díva, végzet asszonya skatulyától ritkán szabadul ki. Béklyónak éli meg olykor?
M. E.: Iszonyatosan szeretnék vígjátékokban játszani. Kezdem elveszíteni a szemérmességemet, és mostanában rendezőknek írogatok, hogy ha legközelebb vígjátékot forgatnak, gondoljanak rám. De nem lehetnek illúzióim, mert minden színész véletlenszerűen kerül egy-egy helyzetbe.
HVG: Önazonosságot érez a pusztító szenvedélyeket megélt, ezer fokon égő nőkkel?
M. E.: Folyton a szerelemről szólnak a történetek, amelyekben játszom. A szerepeimen is átüt a szenvedélyes habitusom, az érzelmek vad vihara. Megszenvedem, megélem a dolgokat.