Rudolf Péter: Merő önzésből próbálok rendet teremteni magam körül
4 perc
2020.03.24. 16:00
Már tavaly októberben beszélt színházigazgatói terveiről Rudolf Péterrel, akkor még erősen feltételes módban. A színész-rendezővel készült portréinterjúnkat most annak apropóján olvashatják újra, hogy kinevezték a Vígszínház élére.
HVG: Magára ismer a röhögtető Humor Haroldban, a vicces, kedves, könnyed fickóban?
Rudolf Péter: A könnyed szót semmiképpen sem használnám magammal kapcsolatban. Folyamatosan kommunikáló, szeretetet bezsebelni vágyó alkat vagyok, akinek kell a visszajelzés. Társaságban úgy működöm, hogy az emberek jól érezzék magukat körülöttem. Kialakult egy tévhit, miszerint aki szomorúan maga elé nézve a Hamletet mormolja, az a mély ember, aki nem ilyen, azt felületesnek tartják.
HVG: Mégis a vígjátéki szerepek találják meg, a tragikus hős kibontása – néhány kivételt leszámítva – még várat magára?
R. P.: Amikor elszerződtem a Vígszínháztól, Marton László igazgató megjósolta: „Figyeld meg, a piac a humorodra lesz vevő.” Teljesen logikus és kiszámítható volt. Van némi kielégítetlenség bennem a drámai szerepek iránt, de például a Köpönyeg, a Nem félünk a farkastól vagy a Szomorú vasárnap kiegyenlíti az arányeltolódásokat.
HVG: A Vígben megbecsülték, főszerepeket játszott, rendezett is. Zavarta a gondolat, hogy onnan nyugdíjazzák, azért hagyott fel a társulati léttel?
R. P.: Elfáradt házasság benyomását keltette bennem az ott töltött tizenvalahány év. Magammal szemben is hiányérzetem volt. Azt éreztem, csak négyes osztályzatnak megfelelőeket játszom. Hiányzott az a reneszánsz lét, amit a főiskolán megéltem: díszleteket, jelmezeket készítettünk, dramaturgiai munkát végeztünk. Csomó minden bennem rekedt, olyan volt, mint amikor meccsnézés közben jár az ember lába.
HVG: Több mint négyszázszor vallott szerelmet a feleségének, vélhetően a színháztörténet legidősebb Rómeójaként az És Rómeó és Júliában. Guinness-rekordra hajtanak?
R. P.: Már teljesítettük! Többször is abba akartuk hagyni. Reszketünk a pillanattól, főleg én, hogy bármelyikünk nevetségessé válik. De a játék szerkezete feloldja ezt a problémát.