A filmünk a követőkről, az értelmezőkről, a kizsákmányolókról és a nyerészkedőkről szólt, azokról, akik irányítani kívánják a hívőket. Abszolút legitim célpontjai egy szatírának, és ezt az egyházban is sokan értékelték, felismerték ugyanis, hogy nem Krisztusból, hanem a férfiból űzünk gúnyt.
Hogy elkerüljük az olcsó istenkáromló poénokat, és tényleg górcső alá vegyük a témát, úgy írtuk meg a filmet, hogy Brian szörnyűséges sorsa az legyen, hogy összetévesztik a Messiással. Borzalmas rémálom: bármit tesz vagy mond, nem tudja eloszlatni a tévképzetet.
Mindig nézd az élet napos oldalát
A Monty Pythonból ismert Eric Idle szórakoztató önéletrajzában saját életének értelmén elmélkedik. A Brian életéhez írt dal címét viselő könyvben Idle azzal a különös humorral mesél élete és karrierje fordulópontjairól, amivel évtizedek óta szórakoztatja közönségét. A Monty Python megalakulásának ötvenedik jubileumát ünneplő fergeteges, kulisszatitkokkal teli önéletrajzban Leia hercegnőtől II. Erzsébet királynőig szinte mindenki helyet kap. A könyv hvg360-on közölt részleteit itt olvashatja el. | – Nem én vagyok a Messiás.
– Csak az igazi Messiás tagadja istenségét.
– Mi? Miért, milyen lehetőségem van még? Menjetek a picsába.
– Hogy menjünk a picsába, uram?
Természetesen a Brian élete egy tragédia. A címszereplőt üldözik a követői és kergetik a rómaiak, végül pedig elfogják, és kereszt általi halálra ítélik, ami az akkori Római Birodalom fő kivégzési formája volt.
– Mit tesznek velem?
– Ó, nyilván megúszod keresztre feszítéssel.
– Megúszom keresztre feszítéssel?
– Igen, megúszod.
A tömeges keresztre feszítések akkoriban megszokottnak számítottak. A Via Appián Spartacus kétezer követőjét feszítették keresztre. Néhányukat még fel is gyújtották. (A közvilágítás korai formája.) Nincs a keresztre feszítésben semmi különös. Egy másik évszázadban Krisztust felkötötték volna, és a követői most mind kötélhurkot viselnének. De 1976 márciusában ez komoly problémát jelentett a forgatókönyvünk szempontjából. Mégis, miféle befejezése lesz a filmnek, ha egyszer Brianre és követőire mind halál vár?

Jelenet a Brian életéből /// Sajátos tragédia
AFP
És akkor megvilágosodtam.
– Egy dallal kell véget érnie – mondtam.
– Mi?
– Egy dallal. Melyet a keresztről énekelnek. Egy röhejesen vidám dallal arról, hogy mindig nézzük az élet napos oldalát. Mint valami Disney-dal. Talán még valami fütyörészés is mehetne bele.
És elnevették magukat.
– Mint valami Spartacus-musical – mondta valaki.
– Táncolhatnának is – vetette fel Gilliam csillogó szemmel.
És jót röhögtek az ötleten, hogy a jelenetből egy nagy zeneszám kerekedjen.
Aztán mind azt mondták: – Ez az! Megvan a befejezésünk.
Hurrá, mára végeztünk!