Hont András: Többség törvényt bont

A sznobok és a cinikusok vitája zajlik világszerte – ám a magyar közéletben és nyilvánosságban ez a jelenség teljes pompájában mutatja meg magát. Az álláspontok nem vitákban alakulnak ki, hanem társas fertőzéssel hitek terjednek, s formálódnak kollektív hiedelmekké. Vélemény.

Hont András: Többség törvényt bont

Koronavírus-járvány

Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.

Nagy tömeg hömpölygött végig múlt pénteken Budapest belvárosán. „Micsoda felemelő élmény, hogy ennyien álltak ki az SZFE mellett” – posztolták még aznap sokan, hogy egy napra rá mély megvetéssel nyilatkozzanak az FTC–Újpest bajnoki mérkőzés közönségéről. A szurkolókat tudatlan tufákként emlegették, akik felelőtlen viselkedésükkel veszélyt hoznak a többiekre.

A kormánymédia és közönsége pont ellenkező szemüvegen keresztül nézte a történéseket. Az egyik orbánum lelkendezve számolt be a meccs hangulatáról, a nagy érdeklődésről, holott másfél nappal korábban arról írt, hogy a „baloldali” tüntetés miatt „szuperterjesztő gócpont alakulhat ki”.

Íme, a nagy magyar tudathasadás.

Egyet nem értéshez is kell egy mindenki által belakott logikai tér, amelyben az érvek a táborok között és táborokon belül is működnek. Azonban a közéleti csoportosulásokat nem a nézetazonosság, nem valami ésszel fölfogható közös érdek, nem a jövőről alkotott hasonló elképzelés hozza létre, hanem pusztán a csoporthoz tartozás élménye. Azzal, hogy közénk tartozol, igazad van.

A magyar politikát kormányostul, ellenzékestül felzabálta az unalom

Bár Gulyás Gergely legutóbbi nyilatkozatában összemosta a pártot, a kormányt és az ellenzéket, a miniszter valójában nem gondolt és nem gondol semmit, írja szerzőnk. Csak a kommunikációs gépezet zakatol, miközben a teljes magyar politikai osztály halálosan unja magát. Vélemény.

„Ránk nem vonatkoznak az általunk hirdetett járványügyi szabályok, mert mi magasztos célokért tüntetünk, az ordibáló ösztönlények viszont nem tesznek semmit hozzá a világhoz.” „Jaj már, kisanyám/apafej, a focit picit többen szeretik, mint a színházat, tüntikézzél szépen a négy fal között. Ez van.”

Ez van.

A sznobok és a cinikusok süket párbeszéde, amely amúgy világjelenség, de nálunk teljes pompájában megfigyelhető.

Nem vitában alakulnak ki különféle álláspontok, hanem társas fertőzéssel terjednek hitek, s formálódnak kollektív hiedelmekké. „Az én köreimben mindenki így vélekedik.” E tapasztalás teremtette bizonyosság oda vezet, hogy saját társaságát mindenki a különbek frakciójaként azonosítja, amelynek ügyei – SZFE-demonstráció, BLM-megmozdulás, nyilvános istentisztelet, meccs – is különbek a többinél.

Embereket mentett a tűzből az elítélt gyilkos Szabó Zoltán, aztán tarkón lőtte a szomszédját, akinek végül szintén megmentette az életét

Szabó Zoltán és gyerekkori barátja a nyolcvanas években hidegvérrel ölt meg egy nőt, de életfogytiglani büntetéséből végül csak tíz évet ült le, mert a kigyulladt szegedi bútorgyárban hősiesen helyt állt. 2015-ben aztán tisztázatlan körülmények között fejbe lőtte Nagy Jenőt, akinek az életét végül ő maga mentette meg. Egy gyerekkorától brutális bűnöző furcsa karrierje.