Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
Nagy tömeg hömpölygött végig múlt pénteken Budapest belvárosán. „Micsoda felemelő élmény, hogy ennyien álltak ki az SZFE mellett” – posztolták még aznap sokan, hogy egy napra rá mély megvetéssel nyilatkozzanak az FTC–Újpest bajnoki mérkőzés közönségéről. A szurkolókat tudatlan tufákként emlegették, akik felelőtlen viselkedésükkel veszélyt hoznak a többiekre.
A kormánymédia és közönsége pont ellenkező szemüvegen keresztül nézte a történéseket. Az egyik orbánum lelkendezve számolt be a meccs hangulatáról, a nagy érdeklődésről, holott másfél nappal korábban arról írt, hogy a „baloldali” tüntetés miatt „szuperterjesztő gócpont alakulhat ki”.
Íme, a nagy magyar tudathasadás.
Egyet nem értéshez is kell egy mindenki által belakott logikai tér, amelyben az érvek a táborok között és táborokon belül is működnek. Azonban a közéleti csoportosulásokat nem a nézetazonosság, nem valami ésszel fölfogható közös érdek, nem a jövőről alkotott hasonló elképzelés hozza létre, hanem pusztán a csoporthoz tartozás élménye. Azzal, hogy közénk tartozol, igazad van.
A magyar politikát kormányostul, ellenzékestül felzabálta az unalom
Bár Gulyás Gergely legutóbbi nyilatkozatában összemosta a pártot, a kormányt és az ellenzéket, a miniszter valójában nem gondolt és nem gondol semmit, írja szerzőnk. Csak a kommunikációs gépezet zakatol, miközben a teljes magyar politikai osztály halálosan unja magát. Vélemény.
„Ránk nem vonatkoznak az általunk hirdetett járványügyi szabályok, mert mi magasztos célokért tüntetünk, az ordibáló ösztönlények viszont nem tesznek semmit hozzá a világhoz.” „Jaj már, kisanyám/apafej, a focit picit többen szeretik, mint a színházat, tüntikézzél szépen a négy fal között. Ez van.”
Ez van.
A sznobok és a cinikusok süket párbeszéde, amely amúgy világjelenség, de nálunk teljes pompájában megfigyelhető.
Nem vitában alakulnak ki különféle álláspontok, hanem társas fertőzéssel terjednek hitek, s formálódnak kollektív hiedelmekké. „Az én köreimben mindenki így vélekedik.” E tapasztalás teremtette bizonyosság oda vezet, hogy saját társaságát mindenki a különbek frakciójaként azonosítja, amelynek ügyei – SZFE-demonstráció, BLM-megmozdulás, nyilvános istentisztelet, meccs – is különbek a többinél.
