Kétségtelen, hogy – az emberi drámán és az álszent közállapotaink miatt érzett szomorúságon túl – van valami módfelett szórakoztató az egész ereszgate-ben. Nem csoda, hogy szöveges és képi földolgozása azon nyomban megkezdődött, mihelyt az eset nyilvánosságra került. Az sem csoda, hogy internetszerte a népművészet ifjú mesterei alig maradtak a jó ízlés határain belül. Talán nem is várható el tőlük, elvárható lenne viszont azoktól, akiknek hivatása, hogy formálják a közvéleményt, akik azt állítják, hogy toleráns, méltányos, úgymond európai értékek képviselői.
A Mi Hazánk nevű szélsőjobboldali párt semmi ilyesmit nem híresztel magáról, és ennek megfelelő álláspontját a derék Duró Dóra darálta el: „Ismét bebizonyosodott, hogy a Fidesz valójában álkeresztény, álnemzeti párt, [...] az alaptörvény megírását is egy olyan hazug, erkölcstelen emberre bízták, mint Szájer József, akiről most kiderült, hogy 25 fős, főként férfiakból álló, perverz, drogos szexorgián vett részt.”
A probléma az, hogy a baloldali/liberális/decens konzervatív megszólalók jelentős részénél is ezek a gondolatok köszöntek vissza.
