HVG: Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha a népbetegeségek nemzetközi statisztikájában számos vezető pozíciót birtokol Magyarország, a népegészségügy terén a sereghajtók között vagyunk.
Vitrai József: Az adatokból egyértelműen látszik, hogy a magyar lakosság egészsége elmarad a hasonló társadalmi fejlődésen átment visegrádi országokétól – az ő eredményeik azt mutatják, hol kellene lennünk. S nem látszik csökkenni hátrányunk a szomszédos Ausztriával szemben, ahová pedig jutnunk kellene. A szomorú valóság az, hogy az Európai Unió tagországai között Magyarország az utolsó helyen áll a korszerű népegészségügyi munkával megelőzhető halálozásban. Emberéletben mérve ez minden évben egy Vác méretű kisváros mintegy 30 ezer fős lakosságának elvesztését jelenti.
A Covid-járványból azt a következtetést vonta le a kormányzat, hogy nem várhat tovább az egészségügy eddig halogatott reformjával. Ember nincs, aki átlátja azt a zűrzavart, ami ebből lett.
HVG: Szakmai publikációiból kitűnik, hogy kedvenc témája a népegészségügy megújítása. Mi az, amit elmulasztott megváltoztatni az egészségpolitika?
V. J.: Ha rákeres a neten a népegészségügy szóra, a kormányhivatalok megyei és városi illetékes osztályai bukkannak fel, valamint a Nemzeti Népegészségügyi Központ. Ez jól tükrözi a hazai helyzetet, amelyben a hatósági, jogalkalmazási munka a meghatározó.