Dobszay János: Melegjogi közelmúlt-idézés Szájer Józseffel

„Amit a liberális oldal a nemzeti keretek között nem tud elérni, azt európai normaként kívánja ránk kényszeríteni” – így fakadt ki Surján László, az Európai Parlament (EP) egyik kereszténydemokrata alelnöke a Családháló nevű portálnak 2014 februárjában, annak apropóján, hogy Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti politikus, közismert melegjogi aktivista kezdeményezésére az EP elfogadta „a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendet”.

A dokumentum átfogó szakpolitikai megoldások kidolgozására szólította fel az Európai Bizottságot, utalva arra, hogy a leszbikus-meleg-biszexuális-transznemű (LMBTQ) közösség tagjai számos területen diszkriminációt kénytelenek elszenvedni. E szerint

az uniós intézmények és tagállamok kötelesek részt venni a „homoszexuálisok átfogó jogérvényesítésének megvalósításában” a szakpolitikák, különösen az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás, a menekültügyek és külkapcsolatok területén.

A dokumentum olyan bizottsági rendelkezést is sürgetett, amely alapján a családi állapotot igazoló iratokat – beleértve az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát vagy házasságát igazoló okmányokat – valamennyi uniós országban kölcsönösen el kell fogadni.