Szorul a szakmai hurok az áltudományos Magyarságkutató körül. A pozsonyi csatáról készült szakmailag vállalhatatlan animációs film lehet az intézet Mohácsa.
Alaposan megtépázta addig sem túl jó szakmai hírnevét a Magyarságkutató Intézet (MKI) a Pozsonyi csata című animációs ismeretterjesztő film melletti kiállásával. A korszakkal foglalkozó történészek sorban írták le kifogásaikat a honfoglalók és ellenfeleik tárgyi kultúrájának eklektikussága és hiteltelensége miatt. De a legfőbb kifogás a filmmel szemben az egykori szövegek meghamisítása és a ráhúzott Nyugat-ellenes ideológiai máz volt. Míg az MKI és vezetői körömszakadtáig védték a már-már fikciós alkotást, akadtak olyanok, akik még az intézeten belülről is bírálták az elkészült művet. Közülük kettőt, Haramza Márkot és Kiss P. Attilát rövid úton ki is tettek az MKI-tól.
Megszólalt egy interjúban Négyesi Lajos hadtörténész is, a csatáról szóló eddig legteljesebb könyv, az Egy elfeledett diadal egyik szerzője. Szerinte „amit a Magyarságkutató Intézet tett, az felelőtlenség”. Sudár Balázs, a korszakkal foglalkozó történész, turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont őstörténeti témacsoportjának korábbi vezetője is részletes írásban fejtett ki kritikát. Voltak hagyományőrzők is, akik felrótták a hiteltelenséget az alkotóknak,
„csupán saját értékeinket üresítjük ki és járatjuk le, a dákoromán kontinuitást és egyéb történelmi fikciókat kiötlő csoportok szintjére züllesztve önmagunkat”
– írták véleményükben.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
