Krízisterapeuta: "Magunkra maradtunk a rossz élményekkel"

Magunkra maradtunk a rossz élményekkel, folyamatosan és egymásnak is ellentmondóan érkeztek a rossz hírek.

Nem voltak konkrétumok, nem maradt olyan bizonyosság, amibe bele lehetett volna kapaszkodni. Amikor megérkeztek az oltások, úgy tűnt, van végre kapaszkodó, ám a vakcinákkal kapcsolatban is összevissza jöttek az értesülések. A pácienseimnek meg is tiltottam az ilyen hírek olvasását, mert ezek olyan irracionalitás felé vinnék el őket, ami csak fokozná a rossz érzésüket” – mondta a HVG-nek Faludi Viktória szakpszichológus, krízisterapeuta.

Az egy év magány már világosan mutatja a bezártság lelki hatásait

Cinikusan járulékos veszteségnek szokták hívni a háborúk civil áldozatait. Vannak hasonló következményeik a járványügyi korlátozásoknak is, de mivel a lelki problémákról nem szokás beszélni, a pszichés károk sokszor rejtve maradnak. Pedig lassan önmagában az emberek kimerültsége is egy járvány méreteit ölti.

Szerinte a Covid-járvány és a bezártságot kísérő aggodalmak esetében meg kell különböztetni a félelmet, illetve a szorongást. „A járvánnyal kapcsolatban elsősorban a félelem szó a megfelelő: a félelmek sokszor irracionálisak, de a Covid esetében megalapozottak lehettek, ám a mértéke egyénileg változott. A szorongás az, aminek nem tudjuk pontosan a tárgyát. Általános rossz érzés, ami, ha tárgyiasul, félelemmé alakul át. A túlzott félelem mögött azonban – főként, ha valaki nagyon elszigetelve él – megnövekedett szorongás van, mert ez a nagyon bezárkózó életmód elszakíthatja az embert a realitásoktól” – magyarázta a szakember. A korlátozások csak fokozták az aggodalmakat és a szorongást. Közben pedig az emberek nem tudják pontosan megmondani, mi hiányzik nekik, csak azt érzik, hogy eltűnőben van a régi világ, a szorongás egyfajta Covid-fáradtságba futott ki.