Balázs Zoltán: A magyar színház pszichéjét régóta rettegésben tartják a saját mítoszai

HVG: Fellini alkotói válsága, a nőkhöz fűződő ambivalens viszonya adta az impulzust, hogy színre vigye az olasz rendező Nyolc és fél című filmje ihlette musicalt, a Nine-t az Operettszínházban?

Balázs Zoltán: Fellini szellemi öröksége és alkotó személyisége sokféleképpen motivál, rengeteg közös pont van az életünkben: a katolikus neveltetés, a fiatalkori csínytevések máig tartó hatása. Hatévesen én is megszöktem otthonról egy vándorcirkusszal, és bár visszahoztak, a rendezéseimben sokat merítek a cirkusz bizarr, lenyűgöző világából. Szeretem a váratlan és impulzív ingereket, a kockázatos megoldásokat, a sokféle kultúra találkozásából kirajzolódó világokat. A Maladype előadásainak természetes velejárója az interakció, az improvizáció. A formai és tartalmi összefüggések újszerűsége révén a színészeinket sokszor inspirálja az olasz mester Satyriconja, Amarcordja, Zenekari próbája vagy Rómája. Sokféle stílussal kísérletező rendezőként a Nyolc és fél eredeti címének a lényegét, a „szépséges zűrzavart” keresem magam is. Könnyen átérzem a körülmények által determinált férfireakciók ok-okozati vonatkozásait, és jól ismerem a női természet szélsőséges erőinek váratlan kirobbanásait kezelni próbáló férfilélektant.