HVG: Történelmietlennek tűnhet a kérdés, hiszen három évtizede nem létezik a titói Jugoszlávia, de mégis: meg lehetett volna menteni a délszláv államszövetséget?
Végel László: Az Exterritórium című regényemben próbáltam elmondani ezt a történetet, de labirintusban találtam magam. Az unitárius alapokon született versailles-i Jugoszlávia széthullása elkerülhetetlen volt. A tervezet gyászos kudarcot vallott. Ez rendben is volna. Josip Broz Tito, a kommunista szívű „utolsó osztrák császár”, tanult valamit a Monarchia történetéből, létrehozta a szocialista alapokra épülő föderatív Jugoszláviát, amelyet idővel az önigazgatás felemás eszméjével dúsított, és az 1974-es alkotmánnyal a konföderáció felé terelt. Ellenfelei, a szerb nacionalisták, azzal csepülték Titót, hogy konföderáló föderációt hozott létre. Utódai a hozzá való hűségre esküdtek, de nem tudták folytatni az életművét.
