Csoda történt. Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta a jobbikos Dudás Róbert javaslatát, hogy fagyassza be az üzemanyagok fogyasztói árát. Igaz, két héttel korábban még bizonytalankodott. Érdemes jegyzőkönyvi pontossággal idézni a szavait: „Az árbefagyasztás egy olyan lépés, amelyből nagyon nehéz visszajönni, és összevissza hatásmechanizmusok járnak vele együtt a gazdaságban, és ha azt nem monitorozzuk előre jól, akkor lehet, hogy több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk. De nem zárjuk ki ezt a lehetőséget. Folyamatosan vizsgáljuk, hogyan alakulnak az árak. Egyébként az Európai Unióban 700–800 forint körül van a benzin ára, tehát attól tartunk, hogy Magyarországon még további növekedés is előfordulhat; előállhat az a helyzet, amikor az ön javaslatát érdemes megfontolnunk, és egy radikális lépéssel a befagyasztás irányába haladni.”
Orbán veretes mondatait rögvest elmélyült elemzők és sarlatánok sora értelmezte a közösségi térben, felidézve azokat a daliás időket, amikor – csaknem fél évszázada – a komcsik legendás hősiességgel megállították a kőolajárak világpiaci emelkedését a határainkon, aztán mégsem.
Az üzemanyagárak befagyasztásának hatása azon múlik, drágul-e a kőolaj, és hogyan alakul a forint árfolyama, ezek kockázatai viszont jelentősek. A benzinkutak elleni szankciók kivitelezése és jogi következményei is kérdéseket vetnek fel.
Mások borús jövendölésekbe bocsátkoztak benzinhiányról, hosszú sorokról, az árbefagyasztás utáni árrobbanásról és hasonlókról. Bár egyvalaki azért ráérzett a lényegre. Történetesen a Mol vezérigazgatója, Molnár László, aki saját cége részvényeiből 75 ezer darabot adott el, cirka 200 millió forintért. Kiváló időzítéssel, három nappal a benzinárak befagyasztása előtt, és nagyjából azon a magas árfolyamon, amely legutóbb B. C. (Before Covid) jellemezte a Mol-részvényeket.