Az igazi Pegasus-jelentés: unokáink sem fogják látni?

Voltak megfigyelések a Pegasus szoftverrel Magyarországon is, és a jog betűje alapján mindegyik törvényes volt – ez a két legfontosabb állítása a mintegy 6 hónapnyi munkát lezáró, 55 oldalas Pegasus-jelentésnek, amelyet Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke hozott hétfőn nyilvánosságra. Csakhogy a két állítás közül az elsőben már enélkül is jó ideje biztosak lehettünk, és valójában a másodikban is.

Ezek szerint indokolatlan volt a Pegasus-botrány ügyében a felháborodás, hiszen minden rendben?

Távolról sem.

Kis részét látjuk a teljes képnek

Egyrészt az 55 oldalas jelentés érdemi része mindössze 6 oldal, mert a 49. oldalon kezdődnek a “megállapítások”, addig pedig a jelentés túlnyomó részét újságcikkek, jogszabály-idézetek és történetmesélés teszi ki. Persze fél év alatt nemcsak erre, a 6 oldalban összesűrített következtetésekre jutott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke és a szervezet apparátusa, hiszen készült egy másik jelentés is. Az a vélhetően több száz oldalas dokumentum azonban nem a nyilvánosságnak szól, mivel titkos, minősített adatok szerepelnek benne, amelyeket Péterfalvi, ha akarna, sem tárhatna a közvélemény elé.

Kész a Péterfalvi-jelentés a Pegasus-ügyről: hivatalosan minden rendben, de a részletek 2050-ig titkosak

Az Egyesült Államok végül úgy határozott, hogy saját maga dolgozza ki az eszközt, amely pont olyan könnyen és észrevétlen tud ráállni a célszemélyek mobiljára, mint az izraeli vetélytárs, írja az amerikai napilap.

A teljes jelentés 2050. december 31-ig számít minősített adatnak, éppúgy, ahogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt elhangzott minden, az üggyel összefüggő adat is. Ez azt jelenti, hogy az információk a nyilvánosság előli elrejtés szempontjából a legszigorúbb elbírálás alá estek, mivel a törvény szerint csak ezek, a „Szigorúan titkos!” és „Titkos!” minősítési szintű adatok esetén rendelhető el a minősítés ideje akár 30 évben. Ráadásul elképzelhető, hogy 2050-ben sem fogunk tisztán látni, hiszen

a törvény szerint ez a titkosítási szint még két alkalommal, újabb 30-30 évre meghosszabbítható, így akár 2110-ig is titkos maradhat az igazi Pegasus-jelentés, amit így unokáink sem fognak látni.

Papíron rendben lehet egy része

A Péterfalvi-jelentés nyilvános változatának legfontosabb megállapítása kétségkívül az, hogy a Pegasussal megfigyeléseket végzett a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Ahogy írja: „megállapítható, hogy a sajtóban a Pegasus kémszoftver alkalmazásával érintettként azonosított személyek közül többek vonatkozásában is sor került a nemzetbiztonsági törvény szerinti, bírói vagy igazságügyért felelős miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés végrehajtására”.

A jelentés arra is kitér: “A Hatóság vizsgálata során nem merült fel arra vonatkozó adat, amely kétségessé tenné azt, hogy a technikai eszköz alkalmazása során a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a vonatkozó jogszabályok, közigazgatási szervezetszabályozó eszközök előírásainak, valamint szerződéses jogviszony esetén a szerződésben vállalt kötelezettségeknek a teljesítésével járt és jár el.”

Marabu

Vagyis a titkos információgyűjtések jogszerűek voltak. Pontosabban, és itt máris van egy lényegi elem, hogy ezek egy része biztosan jogszerű volt. A jelentésből ugyanis kiderül, hogy a NAIH-elnök ellenőrzése csak a miniszteri engedélyhez kötött esetekre terjedt ki, a többit nem is vizsgálta. Mint írja: “a Hivatal összesen közel száz előterjesztés, valamint ahhoz tartozó igazságügyi miniszteri határozat megfelelőségét vizsgálta meg”.

Ezek viszont rendben voltak, mivel az előterjesztések “a törvényben meghatározott tartalmi elemeket minden esetben tartalmazták”, ahogy tartalmazták az elrendelés jogalapját, a tények és körülmények indoklását is, végül a jelentés arra is kitér, hogy az engedélyező az indokolási kötelezettségének “valamennyi igazságügyi miniszteri határozatban eleget tett”.

Pintér Sándor belügyminisztzer többször elmondta: csak törvényesen figyelnek meg bárkit

Reviczky Zsolt

Vagyis “papíron”, a jog betűje szerint a Péterfalvi által vizsgált mintegy száz esetben megvoltak a törvényi feltételei a megfigyelésnek. Csakhogy ezzel mindössze annyit állíthatunk biztosan: formailag nem történt jogszabálysértés. Más kérdés, hogy – mint arra korábban jogvédők és ellenzékiek is felhívták a figyelmet – a törvényi szabályozás tág teret enged az ilyen titkos információgyűjtésnek. Nem véletlen, hogy 2016-ban a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt

Pintér Sándor belügyminiszter szinte már hencegett, amikor azt mondta, “a törvényi szabályozás alapján egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni, felderíteni tevékenységét”.

“Sajnos, valóban helytálló Péterfalvi megállapítása”, mert tény, hogy a hatályos törvények alapján bárkit meg lehet figyelni – kommentált a hvg.hu-nak Ligeti Miklós, a Transparency Magyarország jogi igazgatója. Úgy fogalmazott: a megfigyelés alapja – és ez szerinte nem 2010-től, hanem már 1990-től így van – a gyakorlatban nem a bűncselekmény gyanúja, hanem az esetleges nemzetbiztonsági kockázat, az pedig szinte bárki és bármi lehet. Hozzátette: eljárásjogilag lehet, hogy rendben voltak ezek az ügyek, de nem derül ki, vajon milyen kényszerítő szükséghelyzet indokolta a privát szférához fűződő alapjogok korlátozását.

Máshol ebbe belebukna a politika - interjú Szabó Máté Dániel jogásszal a megfigyelési ügyről

A Pegasus nevű szoftverhez kapcsolódó megfigyelési ügy kivizsgálása nem érdeke a kormányzatnak, de ha be is bizonyosodna a törvénytelenség, komoly jogi, pláne politikai következményei ennek aligha lennének - mondta Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója.

Korábban Szabó Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet szakmai vezetője is aggályainak adott hangot a hvg.hu-nak: valóban olyanok a törvények, hogy azok alapján bárki törvényesen lehallgatható, ám “ettől még nem lesz a polgárok titkos megfigyelése jogszerű”. Kiemelte: “ha valakinek hatalom van a kezében, az attól még nem élhet vissza vele”. Márpedig ezen tág törvényi előírások alapján Magyarországon ezrével figyelik meg az állampolgárokat: tavaly, a Pegasus-botrány kirobbanásáig 928 nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést hagyott jóvá az igazságügyi miniszter, majdnem annyit, mint 2015-ben egész évben. Emellett pedig a most Péterfalvi által sem vizsgált körben, bírói jóváhagyással is dolgozhat a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat: 2010 óta tavaly nyárig bírói engedély alapján 2255 embert figyeltek meg a titkosszolgálatok.

Egyedi esetek, titokban maradt részletekkel

Jelentéséhez kapcsolódóan Péterfalvi a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtéses esetek közül egy csaknem százas merítést vizsgált, köztük kifejzetten az oknyomozó tényfeltárás alapján a Pegasus-ügy mintegy 300 magyar telefonszámmal kapcsolatba hozható hazai szálában érintett, a sajtóban az elmúlt fél évben nyilvánosságra került terjedelmes névsort is. Ezen ellenzéki politikusoktól, üzletemberektől újságírókon, ügyvédeken át Fidesz-közeli potentátokig és az államfő testőrségének tagjaiig sokan szerepeltek – olyanok, akikről nehéz elképzelni, hogy okot adtak volna a Pegasus hivatalos “felhasználási feltételei” szerinti gyanúra, mint a terrorizmus vagy a szervezett bűnözés.

5 dolog, amit az év legnagyobb botrányából, a Pegasus-ügyből tanultunk

Az év legnagyobb közéleti-politikai botránya kétségkívül az izraeli Pegasus kémszoftver körül robbant ki - nemcsak Magyarországon. Összeszedtük az 5 legfontosabb tanulságot.

Péterfalvi ezt a szálat is vizsgálta. A jelentés szerint „a hatályos magyar jog a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés alkalmazásának feltételei tekintetében nem differenciál a hivatások, szakmai tevékenységek szerint, vagyis egyetlen hivatás (pl. újságíró, jogvédő, ellenzéki politikus, ügyvéd és üzletember) vonatkozásában sem korlátozza a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a törvény keretében végzett tevékenysége végzésére való jogosultságát”.

Ez így is van, de elvileg a Pegasus egy ezt leszűkítő, “kötött felhasználású” szoftver. A jelentés szerint azonban a vizsgált esetek szereplői mind érintettek voltak az előírt kategóriák szerint: “A Hatóság vizsgálata során nem merült fel arra vonatkozó információ, hogy a nemzetbiztonsági szervek 0a gyártó által meghatározott célokon (bűncselekmények és terrorcselekmények megelőzése és felderítése), valamint törvényben meghatározott feladataik ellátásán túl, egyéb célra használtak volna kémszoftvert”.

Hogy ez mennyire volt így, és pontosan milyen gyanúk, netán bizonyítékok alapján jutottak az illetékesek, így az információgyűjtést megrendelők, majd az azt engedélyezők arra a következtetésre, hogy az érintettek bűncselekményekkel, netán terrorcselekménnyel hozhatók összefüggésbe, nem derül ki, hiszen bár Péterfalvi ezt is tételesen vizsgálta, a jelentés nyilvános részébe a titkosítás miatt ilyen konkrétumok már nem kerülhettek bele. Ahogy a jelentés írja, “A Hatóság konkrét, egyedi esetek vizsgálatára vonatkozó megállapításai – valamint az egyes ügyekről készített feljegyzések – minősített adatokat tartalmaznak, így azok részletezésére jelen összefoglalóban nem kerül sor”.

Nem kerek, de Varga és Völner nem hibás

Mellékszál, de érdekes a Péterfalvi-jelentés azon része is, amely Varga Judit igazságügyi miniszter és államtitkára, Völner Pál szerepét vizsgálja a Pegasus-ügyben. Völnerről mostanában egy másik ügy, a Schadl-botrány kapcsán hallani többet, mivel a végrehajtó kari elnök botránysorozata magával rántotta az igazságügyi államtitkárt is, Völner lemondott, jelenleg pedig korrupcióval gyanúsítják. Amíg viszont államtitkár volt, a titkos információgyűjtésre vonatkozó engedélyeket gyakran ő írta alá a miniszter helyett. Ezt maga Varga Judit árulta el egy nyilatkozatában, amikor azzal hárított:

az engedélyek ki vannak szervezve az aláírásra az államtitkár úrnak, Völner Pál államtitkár úr az, aki az engedélyeket megadja vagy éppen megtagadja”.

Vagyis Varga miniszter szerint nem csak eseti jelleggel, hanem általában – nyilatkozata alapján az sem kizárt, hogy mindig – Völner államtitkár döntött helyette a konkrét megfigyelési ügyek engedélyezésekor. Csakhogy erre a törvények nem adnak lehetőséget. A Péterfalvi-jelentés is megállapítja, hogy a nemzetbiztonsági törvény “kifejezetten az igazságügyért felelős miniszter jogkörébe utalja az engedélyezési jogkört és nem ad felhatalmazást az engedélyezési jogkör átruházására“.

Varga Judit miniszter és Völner Pál államtitkár

Túry Gergely

Egy másik törvény és az igazságügyi tárca szervezeti és működési szabályozása pedig ismeri ugyan a “kiadmányozási jogot” a miniszter akadályoztatása esetén, ám ezek egyike sem említi a titkos információgyűjtés engedélyezését – olvasható a jelentésben. Csakhogy egy, a Péterfalvi-jelentésben is idézett 2018-as Alkotmánybírósági határozat egyértelművé teszi: a kiadmányozási jogkörben eljáró személynek csak aláírási joga van, amely aláírási jog nem tartalmaz döntési jogosultságot”.

Péterfalvi nem hagyta annyiban a dolgot, és megkérdezte azért magát Völner Pált, hogy mégis hogy ment ez náluk. Az akkor még a Schadl-botrány kirobbanása előtt álló államtitkár tavaly november 8-án kelt válaszában úgy nyilatkozott, hogy a Hatóság megkeresésében „felsorolt iktatószámú engedélyek esetében a miniszter akadályoztatása miatt helyettesítési jogkörben kerültek aláírásra az engedélyek”. Ezzel a fent részletezett törvényi szabályozásnak ellentmondó válasszal aztán

Péterfalvi meg is elégedett, és nem firtatta tovább sem Varga Judit, sem Völner Pál felelősségét.

Egy felelőse azért mégis lett az ügynek

Péterfalvi Attila vizsgálatán kívül ugyan rendőrségi és ügyészségi nyomozás is folyik a Pegasus-ügyben, ám valamirevaló jelentés nem zárulhat a felelősség megállapítása vagy legalábbis a gyanú megfogalmazása nélkül. Ez a Péterfalvi-anyagban is így van, hiszen az általa vezetett hatóság egyik fő profilja mégiscsak az adatvédelem, így kézenfekvőnek tűnt, hogy ebből a szempontból is vizsgálódjanak. A jelentés meg is állapította: súlyos adatvédelmi incidens lehet, hogy kiszivárgott a megfigyeltek, a Pegasussal megcélzottak személyes adata, a telefonszámlista.

A Pegasussal megcélzottak telefonszám-listája felveti Péterfalvi szerint a bűncselekmény gyanúját

AFP / MATHIEU THOMASSET

Ez, a világszerte 50 ezer telefonszámot – köztük mintegy 300 magyart – tartalmazó lista valóban kiszivárgott, hiszen enélkül a nemzetközi oknyomozó újságíró csapat nem tudta volna felgöngyölíteni az ügyet, és nem ismernénk egyetlen magyar érintettet sem, akiket végül Péterfalvi is vizsgálni tudott. A NAIH-jelentés szerint mindenesetre a megfigyelést végző nemzetbiztonsági szervek adatkezelése rendben volt, nem tőlük szivárogtak az adatok. Péterfalvi sem jött rá, hogy honnan volt meg az újságírókat segítő Amnesty Internationalnak a lista, mindenesetre megállapította, hogy a szervezet nem kezelhetne ilyen adatokat, ezért büntetőeljárás megindítását kezdeményezi, mert szerinte egy sor bűncselekmény gyanúja felmerülhet. Ezek lehetnek a jelentés szerint:

• személyes adattal visszaélés,
• minősített adattal visszaélés,
• kémkedés,
• információs rendszer vagy adat megsértése,
• információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

Akárhogy is, az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezettel, sem pedig annak magyar szervezetével nem felhőtlen Péterfalvi Attila viszonya. A NAIH-elnök sokáig őket tette felelősség azért, mert nem adják oda neki a kért telefonszámlistát, ő pedig így nem tudja lezárni a vizsgálatát.

Péterfalvi az Amnestyt hibáztatja, amiért nem készült el a Pegasus-jelentéssel

Minden megvan a NAIH elnöke szerint ahhoz, hogy lezárja a Pegasus-ügyben a vizsgálatát, már csak az Amnesty Internationalre vár. Ők szerinte nem együttműködők, a jogvédő szervezet ezt visszautasítja. Péterfalvi Attila a 300 tételes telefonszámlistát szeretné látni, hogy egyenként utánajárjon a megfigyelések jogszerűségének. Azt is mondta, kétféle jelentést készít, és a nyilvános, rövidebb változatban nem sok konkrétum lesz.

(Nyitóképünk illusztráció)

Pontosítás:

Cikkünk eredeti verziójában azt írtuk, hogy "az oknyomozó tényfeltárás alapján a Pegasus-ügy mintegy 300 magyar telefonszámmal kapcsolatba hozható hazai szála közül tehát egy mintegy százas merítést vizsgált Péterfalvi, köztük a sajtóban az elmúlt fél évben nyilvánosságra került terjedelmes névsor érintettjeit", de a NAIH elnöke valójában az összes nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés esetei közül vizsgált szúrópróbaszerűen ügyeket, emellett kifejezetten a sajtóban már nyilvánosságot kapott Pegasusos-ügyeket is, így ezekből jött össze az összesen csaknem 100 tételt tartalmazó vizsgálati anyag.