Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A Budapest XI. kerületében, a Bartók Béla út 24-26-ban található egykori Hadik-laktanya egy olyan épület, amelyről még a helyi lakosok jelentős része sem tudja, hogy már száz éve szorosan összefonódott különböző erőszakszervezet történetével. Az 1899-ben épült laktanyát 1921-től a m. kir. honvéd vezérkar főnökség 2. osztályának defenzív alosztálya (DEF) használta, 1919-1921-között pedig a fehérterrort nem kicsiben művelő Ostenburg-különítmény székhelye volt. A DEF formálisan a kémelhárításért felelt, és mivel a kommunista pártot (nem alaptalanul) egy külföldi állam kémszervezetének tartották, ezért a DEF letartóztatottjai között számos munkásmozgalmi aktivista volt. Már ebben az időszakban is előfordult a letartóztatottak bántalmazása.
Mindez azonban 1945 után szintet lépett, amikor az új kommunista titkosszolgálat, a HM Katonapolitikai Osztály (Katpol) költözött az épületbe. A korábbiakhoz hasonlóan formálisan ennek a szervezetnek is „csak” a kémelhárítással kellett volna foglalkoznia. Ehhez képest viszont a valós cél kezdettől fogva az osztályellenségnek nevezett társadalmi csoportok fizikai ellehetetlenítése, illetve megsemmisítése volt. A Katpol kihallgatási módszerei még az ÁVH-hoz képest is borzalmasak voltak. Arra, hogy milyen tragédiák játszódtak le az épület falai között, álljon három példa.
