Hogyan sikerül az Orbán-kormánynak úgy tennie, mintha végtelen pénze lenne?

Eltörölnék a rezsicsökkentést, elvennék a 13. havi nyugdíjat, privatizálnák a kórházakat – komplett gazdasági vádiratot terjesztenek az ellenzékről a kormányzati vagy a kormányt támogató plakátok. Bár az Egységben Magyarországért programja tételesen cáfolja a neki tulajdonított szándékokat, a kormánypárti offenzíva nem véletlenül hánytorgatja fel, hogy a baloldal megszorításokra készül. Jóllehet a baloldalnak egyáltalán nincs többsége a színbőséget kínáló egységes ellenzékben, az azt alkotó pártok közül kettő, az MSZP és a Demokratikus Koalíció valóban alkalmas kellemetlen emlékek felidézésére. Még akkor is, ha tetteik gazdaságtörténeti megítélése igencsak különböző. Mint ahogy a megszorításoké is.

A Horn-kormány történetesen az elődje, a Magyar Demokrata Fórum, a kereszténydemokraták és a kisgazdák koalíciója által felhalmozott államadósság miatt kényszerült költségvetési kiigazításra és – többségében elvetélt – reformokra. Mindenesetre sikeresen állította gyors, egyensúlyi növekedési pályára a gazdaságot, amiből 1998 után az első Orbán-kormány is vastagon profitált. A második Gyurcsány-kormány részben Medgyessy Péter költségvetési lazaságát, részben saját választási osztogatását korrigálta volna, de a 2008-as népszavazáson lényegében megbukott. A Bajnai-kormány pedig a 2008-as pénzügyi válság elhárításán ügyködve adott fel jóléti vívmányokat, a 13. havi nyugdíjat például nyugdíjprémiumra váltva.