Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A drogról nehéz lejönni, márpedig Orbán Viktor gazdaságpolitikája ahhoz hasonló függőséget okoz.
Elég csak megfigyelni, mi történik Szlovéniában, ahol a héten megszűnt az árszabályozás, és az utolsó olcsó tankolásért annyian álltak sorba, hogy el is fogyott az üzemanyag. Nem mintha Magyarországon ez ne fordult volna elő az elmúlt hetekben, és nem csupán az OMV olajfinomítójának meghibásodása miatt, hanem azért is, mert a külföldi olajtársaságok bolondok lennének Magyarországra hozni azt a benzint, amelyet másutt dupla áron tudnak eladni. Persze lehet szidni a vállalatokat, hogy csak a profitra hajtanak, de ha nem ezt tennék, akkor se munkahelyek, se működő benzinkutak nem lennének.
Miközben a szlovénok lejönnek a moderált árú üzemanyag kábítószeréről, a horvátok éppen szippantgatni kezdik azt – igaz, a magyarországi 480 forint helyett 715 forintnak megfelelő áron. Nálunk viszont az Orbán-kormány szinte minden intézkedése delíriumos állapotba ringatja a szavazógépeknek tekintett polgárokat: Európában egyedüliként kizárólag az árak dróton rángatásával igazítja úgy a gazdaságpolitikáját, hogy féken tartsa az esetleges társadalmi elégedetlenséget.
Másutt ennél kreatívabbak a döntéshozók, képesek például az állam bizonyos bevételeiről lemondani vagy az energiatakarékosságot díjazni. Az Orbán-kormány gyakorlata viszont teljességgel kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszi a fogyasztókat és a vállalatokat. Márpedig a delírium után fájdalmas az ébredés.
