A szülésre kényszerített amerikai nők arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen jogot sem lehet magától értetődőnek venni – sehol
9 perc
2022.06.27. 12:45
Az amerikai legfelső bíróság az ország történetében először elvett az Egyesült Államok állampolgáraitól egy ötven éve fennálló alkotmányos jogot. A kisebbségi véleményt megfogalmazó három liberális bíró nem szépített, bármilyen törvények születnek is a döntés nyomán, egy dolog biztos: a nők jogai csorbultak, és ezzel már nem szabad és egyenlő polgárai Amerikának. Úgy tűnik, az amerikai konzervatívok komolyan veszik a „hátra megyünk, nem előre” szlogent, és miközben egyre inkább eltávolodnak a valóságtól, a legfelső bíróságot is túszul ejtő szélsőségességnek egyre nagyobb a hatalma.
Néhány évvel ezelőtt, amikor az amerikai legfelső bíróság legendás bírója, a már a nyolcvanas éveiben járó Ruth Bader Ginsburg egészségi problémákkal került be a hírekbe, egymás után születtek a mémek, hogy csak tartson ki még egy kicsit, mintha csak rajta múlna az Egyesült Államok jövője. Mintha csak egy személyben kellene gondoskodnia egy alkotmányos demokrácia biztonságáról és működéséről. Konkrétabban: az abortuszhoz való jogról.
Donald Trump 2016-os megválasztása után, a legfelső bíróság legidősebb tagjaként és az egyre zsugorodó liberális szárnyának a vezéregyéniségeként benne látták a jelképes akadályát az egyre erősödő konzervatív többségnek, és persze annak, hogy az elnök ezt egy új kinevezéssel még tovább erősítse. Vagyis amikor sokan Ruth Bader Ginsburg egészsége miatt aggódtak, akkor a legfelső bíróság összetétele miatt is aggódtak.
Kevés aggodalom van, amelyet ennyire visszaigazolna a valóság.
Hogyan és miért lett a nők méhéből csatatér Amerikában?
Csaknem ötven éven át egy legfelső bírósági döntés biztosította az Egyesült Államokban, hogy a nőknek joguk van megszakítani a terhességüket, nemcsak akkor, ha az egészségük vagy az életük veszélyben van, hanem akkor is, ha nem akarnak terhesek lenni. Most, a legfelső bíróság konzervatív többségének köszönhetően karnyújtásnyira van ennek a jognak a felülírása.
A négy évig a Fehér Házat elfoglaló, ennek eredményeként pedig a történelembe az egyik, ha nem a legsiralmasabb elnökként bevonuló Donald Trump a kilenctagú legfelső bíróságba három bírót nevezett ki, az ötvenes éveikben járva ők a testület legfiatalabb generációja, és a kinevezésük egy életre szól. Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh után Trump utolsó kinevezése Amy Coney Barett volt épp Ginsburg halála után. Ők biztosították be a legfelső bíróság konzervatív többségét. Pontosabban az abortuszellenes többségét. Azt a többséget, amely most az abortuszhoz való jog alkotmányos védelmét biztosító Roe kontra Wade döntés felülbírálásával amerikaiak milliótól vette el a jogot, hogy eldöntse, akar-e a testében kilenc hónapig egy magzatot, és aztán meg akarja-e szülni, jó esetben pedig fel is nevelni.
Donald Trumpot jelentős részben az úgynevezett életpárti mozgalom segítette hozzá az elnökséghez, mindez pedig egy tisztán politikapiaci tranzakció volt: a mozgalom támogatásáért cserébe Trump megígérte, hogy megbízható bírókat fog kinevezni a legfelső bíróságba. Rögtön hármat is sikerült. Mindannyian megszavazták a Samuel Alito által szövegezett többségi döntést.
Az amerikai legfelső bíróság konzervatív többsége – öt emberről beszélünk: Samuel Alito, Clarence Thomas, Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, Amy Coney Barrett – most egy olyan döntést hozott, amellyel szinte minden felmérés szerint az amerikaiak 70-80 százaléka szemben áll. Az átverés akkor sejlik fel teljes pompájában, amikor megnézzük Trump legfelső bíróinak a szenátusi meghallgatását, ahol mindegyikük a leginkább bizalomgerjesztő arcát mutatva nem győzte hangsúlyozni, hogy az abortusz legalitását biztosító Roe kontra Wade mennyire fontos precedens, és mennyire biztos oszlopa az ország jogrendszerének. Mára ez olyan súlyos hazugság lett, hogy csak a humor eszközeivel lehet feldolgozni, kevesen ússzák meg ugyanis, hogy ilyen simán hazudjanak az állásinterjújukon:
A döntés cinikussága és aljassága akkor lesz igazán mellbevágó, ha megnézzük, a konzervatívok hogyan reagáltak az elmúlt években arra, hogy a nők, veszélyben látva az abortuszjogokat, kongatni kezdték a vészharangot. Ők rendre megkapták a hisztérikus jelzőt, atyáskodva tették helyre őket a republikánus politikusok, hogy mit aggodalmaskodnak, a Roe az ország törvényeinek az alapvetése, nem kell itt feleslegesen hangulatot kelteni.
A Roe azonban mostantól nem alapvetés, ennek a következményei pedig beláthatatlanok.
A legfelső bíróság ezzel a döntéssel lényegében kimondta, hogy a nők nem egyenlő, autonóm tagjai az amerikai társadalomnak: ahhoz, hogy szabad polgárok legyenek, rendelkezniük kell a saját testük felett, Alitóék ezt most megtagadták tőlük, mégpedig az egyik legszemélyesebb, és a saját, illetve a családjuk életére nézve a legkomolyabb következményekkel járó döntésükben. Az amerikai államok egy részében a nőknek annyi joguk lesz az abortuszhoz, mint az afganisztáni társaiknak a tálibok uralma alatt.
Világossá vált az is, hogy az Egyesült Államoknak jelenleg egy olyan legfelső bírósága van, amelyiknek nemcsak a hatalma, hanem a szándéka is megvan, hogy a ma alapvető jogokat holnap bűncselekménynek kiáltsa ki. Clarence Thomas az egyetértő véleményében nyíltan jelezte, hogy az azonos neműek házassága és a fogamzásgátlás kérdése lesz a következő a radarukon.
A Roe kontra Wade felülbírálása megágyazott egy olyan orwelli államnak, ahol minden terhes nőt potenciális bűnözőként fognak kezelni, ahol minden vetélés gyanús lesz, minden preeklampszia bűnügyi nyomozásért kiált, ahol a nők teste bűnügyi helyszínelések terep lesz, ahol a büntetőjogi felelősségtől tartva az egészségügyi dolgozók megtagadhatják a nők ellátását. Ahol nők fognak belehalni az életpártiság leple alatt meghozott döntésbe. Hogy ennek az egésznek a bizarr tragikumát érzékeltessük: a Texasban már érvényes abortusztilalom a házmester mentalitásra épít, és díjazza azokat, akik feljelentik az „abortuszgyanús” nőket, így aztán olyan helyzet is előáll, hogy a nemi erőszakot elkövetők a saját áldozataik abortuszából profitálnak.
Az elmúlt napokban sokszor elhangzott, hogy mostantól az amerikai nőknek kevesebb joguk lesz, mint a nagymamáiknak. Samuel Alito szövegét olvasva ez még ijesztőbb perspektívákat mutat. Alito ugyanis a többségi vélemény szövegezésében többször is visszanyúl az 1600-as évek jogrendszeréhez, és ahogy az amerikai sajtó is felhívta rá a figyelmet, egy olyan 17. századi jogtudóst idéz, egy bizonyos Matthew Hale-t, aki „boszorkányság” miatt két nő kivégzéséről döntött, aki a házasságon belüli nemi erőszakot védte, és aki a 14 éves gyerekekre is ki akarta terjeszteni a halálbüntetést. Van tehát valami anakronisztikusan félelmetes abban, ahogy 2022-ben öt bíró az ország többségének az akaratával szembe menve több száz évvel ezelőtti jogi véleményekre is alapozva fosztja meg az ország felét egy alapvető jogtól.
A testület három liberális bírója – Stephen Breyer, Elena Kagan, Sonia Sotomayor – a kisebbségi ellenvéleményben nem szépített: mostantól egy államnak joga lesz ráerőltetni egy nőre a saját morális döntését, és joga lesz rákényszeríteni egy nőt arra, hogy gyereket szüljön. Ahogy fogalmaznak: a fogantatás pillanatától egy nőnek megszűnnek a jogai. Ami pedig a legijesztőbb szerintük, hogy a mostani döntés szövegezésében semmi sem akadályozza meg a szövetségi kormányt abban, hogy az egész országban betiltsa az abortuszt, akár a fogantatás pillanatától, és olyan kivételek nélkül, mint a nemi erőszak vagy a vérfertőzés. Ennek a lehetősége karnyújtásnyira lehet, ha a demokratáknak nem sikerül megőrizniük a többségüket a novemberben esedékes időközi választásokon.
Annak, hogy a mostani döntés előbbre helyezi a meg nem születettek (nevezzük nevén a legextrémebb helyzetet is: néhány szexuális aktusban összekapcsolódó sejt) jogát, mint az élőkét, tragikus következményei lesznek. Ezzel tisztában vannak az „életpárti” konzervatívok és a bírók is, ennek tudatában hozták meg a döntésüket. Mivel a mozgalom már évtizedekkel ezelőtt megerőszakolta a szavakat többek között azzal, hogy életpártinak nevezte magát, nem látszik a pusztítás, amit az élet védelme címszóval szabadjára engednek.
A szavakat és az érveket is megerőszakolják az abortusz tilalmáért küzdő politikusok
Előbb a szavak feletti harcot nyerte meg az amerikai abortuszellenes mozgalom, és most az így szerzett fegyverrel döntenék el végleg a jogi harcot is a saját javukra. Arra is van válaszuk, ha tudatlannak bizonyulnak, ilyenkor Isten nevét említik. Ami az Egyesült Államokban zajlik, az egy olyan kultúrharc, amely az egész világra kihatással van.
Egy terhesség akár harmincszor veszélyesebb lehet, mint egy abortusz. Létezik olyan becslés, amely 21 százalékos növekedést vetít előre a terhességhez kapcsolódó elhalálozásokban az abortusz tilalma esetén. Ez messze van attól, amit életpártiságnak lehetne nevezni. Az abszurditást pedig tovább mélyíti, hogy Amerika ma olyan ország, ahol egy embrió életét védik, de ha már történetesen megszületett és iskolába jár, lényegében semmi sem védi meg egy lövöldözéstől.
Az amerikai nők vesztesége pedig valahol minden nő vesztesége. Ha a világ tanulhat valamit abból, ami ma Amerikában történik, akkor az az, hogy a szabadságjogokat semmi sem garantálja, amennyire nehéz és hosszadalmas kivívni őket, olyan könnyen és gyorsan el is lehet veszíteni őket. A világ, ahogy ismerjük, sokkal törékenyebb, mint gondolnánk.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: