Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A szakértők zöme csak legyintett, amikor az orosz elnök februárban nukleáris kardcsörtetésbe kezdett. Az elemzők azt mondták, hogy a vezető csak a száját jártatja. Nem gondolhatja komolyan, hogy ha elrendeli harcászati atomfegyverek kilövését, azt a másik fél válasz nélkül hagyja. Ám ez olyan terület, ahol a legcsekélyebb valószínűségre is érdemes felkészülni, annál is inkább, mert igenis számolni kell vele, ha ukránok javára fordul a hadiszerencse – mutat rá Richard Betts, a Columbia Egyetem tanára, a Külpolitikai Tanács elemzője.
Moszkva ez esetben élhet vele, hogy meggátolja a vereséget. Alighanem azt csinálná, hogy figyelmeztető robbantást hajtana végre egy üres terület fölött. Három lehetséges válasz kínálkozik:
- Az USA elítéli a lépést, de katonai erővel nem reagál.
- Maga is kilő atomrakétákat.
- Nem mozgósítja nukleáris ütőerejét, viszont nagyszabású hagyományos légicsapásokat hajt végre, illetve felvonultatja a szárazföldi erőket.
A NATO nem építhet arra, hogy Vlagyimir Putyin visszafogja magát, mert hatalmas a tét.
