A nőket lenéző szemlélet okozta sok német megszálló vesztét, amikor a magukat butácska csitriknek színlelő lengyel kamasz lányok fegyvere szegeződött rájuk. Thrillerbe illő gettótörténeteket oszt meg a Park Könyvkiadó Partizánnők című kötete.
„Ideje megküzdenünk azért a három sorért a történelemkönyvben”
– szólalt meg valaki 1942 novemberében abban a krakkói lakásban, ahol csupa olyan fiatal gyűlt össze, aki elvesztette a rokonait. Többségükben huszonéves lányok voltak, de akadtak köztük olyanok is, akik már tizenöt éves korukban az ellenállásban tevékenykedtek. Az ő földalatti munkájuk ugyanolyan halálos veszedelemmel járt, mint a fronton helytállni. A futárlányok némelyike hetente akár 240 utat is megtett a nácik által elfoglalt városok között, hozták-vitték az üzeneteket, az emberéleteket megmentő hamis papírokat és a fegyvereket, amelyeket idővel használtak is a megszállókkal szemben. Tudták, lebukás esetén kínzások után vagy azonnal agyonlövik őket.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
