Mintha megelevenedett volna a múlt heti madridi NATO-csúcson Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című könyvének nyitójelenete: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.” A különbség annyi volt, hogy míg sokakat meglepett, legalábbis jókedvre derített a büfében osztogatott étlap tetején szereplő, egyébként gyorsan elfogyott orosz hússaláta, az asztalnál nem három, hanem harminc ország képviselői voltak jelen.
Minden NATO-tagállam parlamentjének jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.
Az, hogy Oroszországot nem képviselte a hússalátánál magasabb rangú vendég, egyáltalán nem számít meglepetésnek. A világ nagyot fordult ugyanis azóta, hogy a 2010-es lisszaboni NATO-csúcson elfogadták a múlt hétig érvényben volt stratégiai koncepciót.
Oroszországot 12 éve a szövetség olyan stratégiai partnernek minősítette, amellyel folytatni kell az egyenrangúságon és átláthatóságon alapuló párbeszédet,
most viszont az európai országok és a NATO biztonságát fenyegető hatalomként határozták meg a tagállamok.