HVG: Hogyan lesz egy programozóból egy biológiai kutatóintézet vezetője?
Horváth Péter: Úgy, hogy digitalizálja a biológiát. A mikroszkópos vizsgálatok során olyan sok kép keletkezik, amit lehetetlen áttekintenie és értelmeznie az embernek, vagy olyan komplex összefüggéseket kell keresni közöttük, amihez szintén a mesterséges intelligenciát (MI) kell segítségül hívni. Olyan programokat és eszközöket hozunk létre, amik az ember összes, sok milliárd sejtjét, azok működését, egymással való kommunikációját és „meghibásodásait” segítenek megismerni.
HVG: Ezek szerint az MI okosabb, mint az ember?
H. P. : Hadd szemléltessem az egyik futó projektünkkel. Tucatnyi orvos által validált, összesen százezer melanómás eset segítségével „tanítottuk be” a gépet, szóval az intelligencia az orvosnál és a programozónál van, a gép csak nullákat és egyeseket lát, viszont gyorsabban és pontosabban ismeri fel a rosszindulatú elváltozást, mint az orvos, aki egész praxisa során nem lát ennyi esetet. Vagy például a most fejlesztett programunk szövettani mintákat elemez, és diagnosztikus döntést hoz majd önállóan, tizedmásodpercek alatt.
Hogyan formálják át mindennapi életünket az egymásra ható új technológiák? Mi lesz a forradalmi fejlesztések hatása? Hogyan alakul majd a közlekedés, a vásárlás, az oktatás vagy a szórakozás jövője? Hogyan fest majd egyebek közt az egészségügy, az élettartam a nem is olyan távoli jövőben? Egyáltalán: mikor jön el az, amit jövőnek nevezünk?
HVG: A mostani, a Nature Biotechnology folyóirat által közölt publikációja miről szól?