HVG: Irodalmi alkotás, amelynek nyersanyaga a saját élete – írja a könyv elején. Mennyiben tekinthető a regénye önéletrajznak, és mennyi benne a fikció?
Tasi Zsuzsánna: Nagyrészt megtörtént eseményeket írtam le, de a megformálás irodalmi. Nem dokumentumszerű beszámolóra törekedtem, mert a mélyebb összefüggéseket szépirodalmi formában jobban be lehet mutatni.
HVG: Megbeszélte a családtagjaival, hogy megírja a történetüket?
T. Zs. : Megbeszéltem a fiaimmal, a férjemmel, az anyukámmal. A fiaim nagyon támogatók voltak, mert tudták, az írás hozzájárul ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Anyukámnak, aki most is a Somogyvámos külterületén lévő Krisna-völgyben él, voltak kétségei, vele hosszú beszélgetéseink voltak. Az egyház tagjaival viszont nem egyeztettem.
