Tóta W.: Hit, remény, gyűlölet
Az új magyar úri osztálynak tökmindegy, hogy aszály, államcsőd vagy hiperinfláció égeti-e fel az országot, mert mindig jól járnak. És nem azért, mert okosabbak, ügyesebbek, kreatívabbak, hanem mert lopnak. Nélkülük enyhébb lenne a válság. Joggal gyűlölhetjük őket. Vélemény.
A csicsergés, a sárdobálás, a propagandaszólamok, a miniszterelnök szakálla körüli népünnepély: ez a vihar előtti csend. A vihar pörögve, kecsesen közeledik, pályája kiszámítható. Ide fog érni. Magyarország olyan brutális csapások elé néz, amilyeneket évtizedek óta nem látott. A büszkén megőrzött jó magyar forint mélyrepülése, a munkanélküliség, a bedőlt hitelek, a megfizethetetlen megélhetés, a bűnözés – és mindebből az emberi tragédiák.
Ideje megtervezni, hogy kit gyűlöljünk mindezért.
Na ja, ez csúnya, cinikus dolog, de hát valakinek az urológián is kell dolgoznia. A válság frusztrációt hoz, sebeket, fájdalmat, és vele gyűlöletet. Ennek irányítása politikai feladat. Ne legyen kétségünk: a kormány már rajta van.