Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
A párhuzamos valóságban csak idő kérdése, hogy bekövetkeznek-e nem várt események. John Lennon gyilkosa, Mark D. Chapman felveszi áldozata nevét, majd dalszövegíróként folytatja az életét. Ronald Reagan elnök a feltámadt John Wayne-nel vitatja meg háborús hallucinációit, hálószobatitkokat, csillagháborús terveket. Miután felrobbant a Hold, földönkívüli lények igyekeznek a földiek megsegítésére.
A kortárs amerikai irodalom klasszis szerzője, Don DeLillo a Thomas Pynchonnal és Paul Austerrel alkotta New York-i írótriász legidősebb tagja. A Fehér zaj című regényében az emberek vásárolgatnak a városszéli szupermarketben, reggeliznek, elmennek otthonról, és visszatérnek otthonaikba tévét nézni, vacsorázni, szeretkezni, más módon egymásnak esni, majd minden kezdődik elölről, és folytatódik ugyanúgy. A fehér zaj az életet végigkísérő zümmögő, hol felerősödő, hol diszkrét nesz, a létezés kísérőzenéje. Aki nem hallja, nincs életben. A definíció Marshall McLuhantól, a múlt században élt filozófustól és médiabölcselőtől származik, aki az információfogyasztást ugyanolyan hétköznapi táplálékként határozta meg, mint az akciós müzlit.
A kortárs amerikai irodalom egyik védőszentje álmodni és repülni tanítja olvasóit
Szárnyakat sem kell növeszteni, elég elmerülni a magyarul megjelent szinte hiánytalan Paul Auster-életműkiadás köteteiben.
