Kulcsszavak
Négyharmad – Egy éve nyert negyedszer kétharmaddal a Fidesz, a történelmi siker történelmi bukást hozott a másik oldalon. Az orvosok is „szavaztak”: több mint kétharmaduk önkéntesen visszalépett a Magyar Orvosi Kamarába, miután a kormánypártok – minden bizonnyal bosszúból – villámgyorsan megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Maffiamódszer – Nagyot szólt a szombati Spiegel-cikk, amiben a CDU szóvivője azt mondta, maffiamódszerekkel szorítják ki a német cégeket Magyarországról. A helyzet nem új, de az elmúlt hónapokban kezdték nagyon erősen kritizálni az Orbán-kormány német üzleti körökben. Pokol – Amerika a pokol felé tart – mondta Donald Trump volt amerikai elnök, miután kedden bíróság elé állt. 34 pontban vádolták meg – egy ügy ismert, a gyanú szerint jogellenesen könyvelte le azt a 130 ezer dollárt, amit Stormy Daniels pornószínésznőnek fizetett a 2016-os választási kampány hajrájában, hogy a nő hallgasson az afférjukról. Az eljárás keretében őrizetbe is vették Trumpot, de szabadlábon védekezhet. Minden vádpontot tagad. Prés – keddre sajtótájékoztatót hívott össze David Pressman amerikai nagykövet, magyarországi kiküldetése óta először. Pressman márciusban Washingtonban a Fehér Ház vezető tisztségviselőivel és a kongresszus vezetőivel az amerikai-magyar kapcsolatok helyzetéről beszélt. Hidroplán – Hidroplánozni akart az Aeroexpress, írtak nekik egy jogszabályt. Az új magyar légitársaság résztulajdonosa, Somogyi-Tóth Dániel szerint ettől még a jogszabály "a magyar repülés bármelyik szereplőjének lehetőséget ad", nem rájuk lett szabva, bár igaz, hogy egyelőre csak ők látnak fantáziát a hidroplános repülésekben.
Nagyszombat hajnalán a Pozsonyi út lombkoronájában szorgos varrótűk a madarak, fölzeng megannyi trilla és fütty az óvatos sarjadásban, hangja van, színe még nincs a reggelnek, csak cvíder, hamuszín plakát, trolikulissza. Ez a télvég és tavasz már fekete marad, a héten meghalt a magyar film egyik legnagyobbja, Ragályi Elemér; négy hete apósom, Bíró Ferenc iparkézművész, kinek hamvait szerda délután elviszi majd a Duna. Itt van előttem egy plasztikája, amit nagyon szeretek, ökölnyi, felső harmadán elmaratott kockakőbe szúrt bronz gally, ágas-bogas, görcsösre tört kereszt-allúzió.
Húsz énhetemmel korábban is rám jutott a nagyhét. Előkeresem a gépemből a két évvel ezelőtti szöveget, nem véletlen, hogy akkor is a Máté passió szólt. A klasszikus Klemperer féle (Bécsi Filharmonikusok, Elisabeth Schwarzkopf, Christa Ludwig, Nicolai Gedda, Peter Pears, Dietrich Fischer-Dieskau, Walter Berry) felvételt hallgattam a 20. század hatvanas éveinek legelejéről, ahogy most is. Bach oratórikus passióját 1727 nagypéntekének délutánján mutatták be Lipcsében, József Attila és a kisebbik lányom születésnapján, ki kedden, mikor József Attila 118, épp 18 éves lesz, úgyhogy eléggé mélyléleknapom nekem az április 11.
Ama előadásnak a Tamás templomban semmi visszhangja nem támadt, kora délután kezdték, alkonyat előtt befejezték, szétszéledtek a hívek, meg voltak elégedve a karnagy úrral, szép volt, felemelő volt, de hát milyen legyen egy passió. Aztán este lett, a Bach család már lefekvéshez készült, mikor kopogtak. Állt az ajtóban egy vékony, félszeg alak, fiatalember, fehér csövecske füstölt a szájában, köszönt és Bachot az ötödik evangelistának nevezte. Ó, és kihez van szerencsém, kérdezte a karnagy. Pilinszky Jánoshoz, felelte az illető, részemről a szerencse, és hangosan surrogva eltűnt a lipcsei éjszakában. Bach szárnysuhogásnak hallotta, mivel orkánkabátot aligha látott életében.
