Az én hetem: Tudja, mi az univerzum felé megnyitott Bermuda-háromszög? Lackfi János elmondja.
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak a következő öt szóból kellett ihletet merítenie: villanás, számvetés, betartás, kormánykegyelem, álszentbeszéd
villanás - Az elmúlt évek legnagyobb szenzációjaként írnak a sportlapok arról, hogy a világranglistán 135. helyezett Marozsán Fábián legyőzte a világelső Carlos Alcarazt a római tenisztornán. Bár a következő körben aztán a világranglista 16. helyezettje őt is búcsúztatta, Marozsán az év legnagyobb teniszbravúrját hozta össze, hamarosan pedig a francia Grand Slam-torna, a Roland Garros selejtezőin indulhat.
számvetés – Új sorozat indult a hvg360-on: megnézzük, hogy mi lett azzal az 50 emberrel, akit 2003-ban az ország legsikeresebb fiatalja közé válogattak be a Magyar Hírlap kiadványában.
betartás – Szijjártó Péter külügyminiszer közölte, amíg az OTP rajta van a háború nemzetközi szponzorainak ukrán listáján, addig Magyarország nem tárgyal a következő szankciós csomagról. Az OTP Bank tételesen cáfolta az ukrán állításokat, ugyanakkor azt is közölte, nem kérte a kormány közbenjárását.
kormánykegyelem – Szinte az amnesztiával felérő lehetőséget kapnak a magyar kormánytól a Magyarországon embercsempészet miatt elítélt külföldiek, köztük olyanok, akik szervezett bűnözői csoportok tagjai: szabadon távozhatnak a börtönökből, a magyar állam pusztán annyit kér tőlük, hogy 72 órán belül hagyják el az országot. Azt rájuk bízzák, hogyan tesznek eleget ennek. Az is csak rajtuk múlik, hogy letöltik-e a fennmaradó büntetésüket ott, ahová végül mennek.
álszentbeszéd – Nagy vihart kavart Böjte Csaba minapi kijelentése, aki Székelyudvarhelyen, aki arról beszélt, a női lélek nem komplikált, „ha virágot kapnak, turbékolnak, ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak.” Közben 28 év börtönbüntetésre ítélték a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt alkalmazottját, aki az ügyészek szerint 10 éven keresztül bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rá bízott gyerekeket két Hargita megyei bentlakó otthonban. Böjte álmában sem gondolta volna, hogy ilyen vihar fogja érni az alapítványt.
Bőlébá, a híres műkritikus arról kapta a nevét, hogy bármikor bármennyit beszélt bőlére eresztve, akár a semmiről is. Sőt, a semmiről leginkább. A semmi volt Bőlébá felségterülete, örömmel vetette rá magát, csócsálta, ízekre szedte, és a közönség elé tárta. Akármiféle kiállítást megnyitott és becsukott, majd össze is hajtogatott, és egyetlen, gyűrött zakója mellényzsebébe dugta. El volt intézve. Ma felkérted, holnap megnyitotta. Nem is látta, akkor is megnyitotta. Legalábbis apám ezt mondta róla.
Az öregnek mániája volt, hogy apánk elkallódik, elissza az agyát, pedig briliáns művész. Mikor elvégezte az egyetemet, mindenki arra számított, hogy az égig röppen, és minden számvetésben ő lesz az az ifjú zseni, aki legjobban sáfárkodott a rábízott tehetséggel. Lába előtt hever majd a világ, mint Marozsán Flóriánnak, aki sitty-sutty, egy villanás, és legyőzte a világelsőt.
Pont ezért Bőlébá összebeszélt a helyi művház igazgatójával, beadtak valami pályázatot, amit apánkkal is aláírattak, és nyertek rajta némi pénzmagot. Aztán végenincs kocsmázások sorozata révén sikerült kiküzdeni, hogy apánk, akiben Bőlébá szerint forradalmi energiák szunnyadnak, és keresik a kiutat, nekiálljon régóta dédelgetett sorozata megvalósításának.
A fészer egyik sarkában jó néhány éve porosodott már egy halom maszatos és elegyes tárgy, amelyeket a látszat ellenére apánk a lehető legnagyobb gondossággal gyűjtögetett össze. Volt köztük gumikacsa és pingponglabda, rozsdás bója és szemüvegtok, vodkáspalack és művészien kidolgozott uszadékfa-gyökér.