Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
hvg360: Hogyan minősíti Jevgenyij Prigozsin szombati akcióját?
Sz. Bíró Zoltán: Egy kurtán-furcsán befejeződő puccskísérletnek, amiben Prigozsin magánérdekei és magánszámításai játszottak meghatározó szerepet.
Ennek megfelelően is ért véget: úgy tűnik, hogy a puccs kitervelője és irányítója ugyan saját magát megmentette – bár a következő hetek, hónapok mutatják meg, hogy ez valóban így történt-e –, de cserben hagyta mindazokat, akiket bevont az akciójába.
Különösebb kétségeim nincsenek a tekintetben, hogy a Wagner-csoport érintett tagjai ellen valamilyen formában eljárás indul, még ha ígéretet is kaptak arra, hogy immunitást élveznek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kevés katona és határőr állt át a Prigozsin-féle puccsisták oldalára, ők viszont semmilyen ígéretet nem kaptak, őket a zsoldosvezér cserben hagyta.
Mindaz, amit láttunk, megmutatta Putyin valódi erejét és gyávaságát, az erőszakszervezetek gyengeségét, illetve hogy mennyire rosszul működik stresszhelyzetben az államapparátus. Az a közhatalom, amiről a kormányzati propaganda hosszú ideje azt állítja, hogy a stabilitás, a kiszámíthatóság és az ország nagyságának záloga.
hvg360: Mark Galeotti Oroszország-szakértő szerint ez Putyin végjátékának a kezdete. Ön is így látja?
Sz. B. Z.: Igen. Ez a lehetőség nagyon jelentős mértékben megnőtt most. Erről az egészről eszembe jutott 1991 augusztusa, amikor három napon át puccskísérlet zajlott Moszkvában Gorbacsovval szemben, aki új szövetségi szerződést akart aláírni.
