hvg360: Hogyan minősíti Jevgenyij Prigozsin szombati akcióját?
Sz. Bíró Zoltán: Egy kurtán-furcsán befejeződő puccskísérletnek, amiben Prigozsin magánérdekei és magánszámításai játszottak meghatározó szerepet.
Ennek megfelelően is ért véget: úgy tűnik, hogy a puccs kitervelője és irányítója ugyan saját magát megmentette – bár a következő hetek, hónapok mutatják meg, hogy ez valóban így történt-e –, de cserben hagyta mindazokat, akiket bevont az akciójába.
Különösebb kétségeim nincsenek a tekintetben, hogy a Wagner-csoport érintett tagjai ellen valamilyen formában eljárás indul, még ha ígéretet is kaptak arra, hogy immunitást élveznek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kevés katona és határőr állt át a Prigozsin-féle puccsisták oldalára, ők viszont semmilyen ígéretet nem kaptak, őket a zsoldosvezér cserben hagyta.
Mindaz, amit láttunk, megmutatta Putyin valódi erejét és gyávaságát, az erőszakszervezetek gyengeségét, illetve hogy mennyire rosszul működik stresszhelyzetben az államapparátus. Az a közhatalom, amiről a kormányzati propaganda hosszú ideje azt állítja, hogy a stabilitás, a kiszámíthatóság és az ország nagyságának záloga.
hvg360: Mark Galeotti Oroszország-szakértő szerint ez Putyin végjátékának a kezdete. Ön is így látja?
Sz. B. Z.: Igen. Ez a lehetőség nagyon jelentős mértékben megnőtt most. Erről az egészről eszembe jutott 1991 augusztusa, amikor három napon át puccskísérlet zajlott Moszkvában Gorbacsovval szemben, aki új szövetségi szerződést akart aláírni.
Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
