Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Kifizetődőnek bizonyult, hogy a Kreml nem nyúlt egyből a fegyverekhez, amikor szombat hajnalban a Moszkva felé elindult több ezer Wagner-zsoldos előbb a Don partján lévő Rosztovot, majd az ukrán határ és Moszkva között fél úton fekvő Voronyezst foglalta el. A hadsereg – amely már csak azért is habozhatott, mert a térségben nem volt elég egysége a lázadók elleni biztos győzelem eléréséhez – csak kisebb támadásokat indított, ám ezek során is kiderült, hogy a wagneresek nem „viccelnek”: több helikoptert, illetve repülőt is lelőttek. (A szombati eseményeket részletesen ide kattintva olvashatja el, a vasárnapiakat pedig itt tudja követni.)
A „hosszú menetelés” közben azonban folyamatosan tárgyalt egymással – pontosabban Aljakszandr Lukasenka belorusz államfő közvetítésével – a két fél, s estére, amikor Prigozsinék már csak kétszáz kilométerre voltak Moszkvától, megszületett az alku. A wagneresek visszafordulnak, Prigozsint Belruszba „száműzik", viszont leállítják a fegyveres lázadás szítása miatt ellene indított eljárást, katonái pedig büntetlenséget kapnak, s egyben betagozódnak az orosz hadseregbe.
