Áradt a felgyorsult Tisza és mindent letarolt
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk.
„Nehéz megmondani”, hogy mit tudott az ember egykoron a saját kora történéseiről, s miről szerzett tudomást – utólag. Ez az egyik fontos tanulsága Köves András Anyám és két apám című memoárjának, amely a Syllabux Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
„Amikor a jelenből már múlt lesz, mondjuk mostantól 20 évre, hányan fogják önként vállalni és hitelesen elmagyarázni a gyerekeiknek, hogy az Orbán-rendszer támogatói, netán kiemelt haszonélvezői voltak, s minek köszönhették ezt?”
Kötete közepén bukik ki a szerzőből ez a tőle szokatlan aktuálpolitizáló kérdés, amelynek mégis helye, mi több, dramaturgiai létjogosultsága is van ebben a mértéktartó távlatossággal megírt, mellőzhetetlen memoárban.
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk.
Pannonhalmán mondta el augusztus 20-i ünnepi beszédét a Tisza Párt elnöke.
Kína és Oroszország is részt venne a kidolgozásban, dobta fel az orosz külügyminiszter.
A rendőrség ugyanakkor nem akarja elárulni, hogy milyen bűncselekmény gyanújával indítottak eljárást.