Egy családi krónika, amely nem utókori bölcsességgel értekezik a XX. század történelméről
„Nehéz megmondani”, hogy mit tudott az ember egykoron a saját kora történéseiről, s miről szerzett tudomást – utólag. Ez az egyik fontos tanulsága Köves András Anyám és két apám című memoárjának, amely a Syllabux Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
„Amikor a jelenből már múlt lesz, mondjuk mostantól 20 évre, hányan fogják önként vállalni és hitelesen elmagyarázni a gyerekeiknek, hogy az Orbán-rendszer támogatói, netán kiemelt haszonélvezői voltak, s minek köszönhették ezt?”
Kötete közepén bukik ki a szerzőből ez a tőle szokatlan aktuálpolitizáló kérdés, amelynek mégis helye, mi több, dramaturgiai létjogosultsága is van ebben a mértéktartó távlatossággal megírt, mellőzhetetlen memoárban.