A jogállami vita árnyékában Ciszjordánia annektálása felé tett egy lépést az izraeli kormány
Az izraeli igazságszolgáltatás átalakításának kérdése a cionizmus értelmezéséről is szól. A vallásos cionisták egy győzelmet már arattak: a ciszjordániai telepesek egyre inkább az izraeli közigazgatás alá kerülnek.
A Netanjahu-kormány igazságügyi reformja elleni januári tüntetéseken nem sokan vettek részt, főként a baloldal képviseltette magát, és még palesztin zászlók is felbukkantak. A tiltakozás azonban hamar centrista tömegdemonstrációvá nőtte ki magát, kék-fehér izraeli zászlók tömegével. Majd megjelentek az izraeli államiság egyéb szimbólumai is, így az 1948-as függetlenségi nyilatkozat másolatai.
Világossá vált, hogy nem pusztán jogi vitáról van szó, hanem a zsidó állam demokráciájáról, sőt a cionizmus lényegéről. Kik képviselik igazán a cionizmust: a világi liberálisok vagy a vallásos, nacionalista erők? Bár Benjamin Netanjahu miniszterelnök a múlt héten jelezte, hogy az igazságügyi átalakítás tervéből kiveszi az egyik legvitatottabb részt – amelyik a parlamenti többségnek vétójogot adott volna a legfelső bíróság döntéseivel szemben –, a küzdelem „Izrael lelkéért” aligha ért véget.
Izrael katonai biztonságát is veszélyezteti, amit Netanjahu csinál
A végletekig kiéleződött a jogi reformra készülő Netanjahu-kormány és az ellenzék hadakozása. Szakértők szerint Izrael soha nem volt annyira megosztott, mint most, és ez rendkívüli veszélybe sodorhatja az országot, miközben Ciszjordánia lángba borul, és már a harmadik palesztin intifáda kitöréséről beszélnek.
A cionizmusról szóló vita – írta a londoni The Economist – legalább olyan régi, mint maga a mozgalom. Általánosan Izrael nemzeti ideológiája, amely a XIX. század végén jött létre, és a zsidó haza megteremtését tűzte ki célul. A mozgalom egyik alapvető kérdése volt, hogy a növekvő európai antiszemitizmus és a meghurcoltatások elől menedéket kereső zsidók hol találjanak új otthont maguknak.
Bárhol – például mint a cionizmus atyjának tartott, magyar származású Herzl Tivadar korai javaslatai között szereplő Kelet-Afrikában – vagy a történelmi Palesztinában, azaz a bibliai szülőföldön. Hamar kikristályosodott azonban, hogy az új hazát az ókori Izrael helyén kell létrehozni, mégpedig a zsidóknak a területhez fűződő történelmi kapcsolata miatt, és már a múlt század első felében meg is indult a kivándorlás Palesztinába.