Tóta W.: Nekünk nem Mohács kell

Már dolgozik a mohácsi csata forgatókönyvén Rákay Philip, tűrve a balsors nyűgét s nyilait, melyeket lendületes ecsetvonásokkal vázolt fel a minap: kicsúfolták a gyerekeit az iskolában, és egyesek még a Mercedes terepjárót is felemlegették, ami tisztára Tanácsköztársaság. A producer úr szereti a grandiózus képeket, például a mohácsi csatáról szóló filmjét már most úgy írja le, hogy olyan lesz, mint A Rettenthetetlen; mármint nyilván annyira lesz olyan, mint amennyire vörösterror rácsodálkozni a puszta fideszességgel összekapart vagyonra. Számára tök ugyanaz, mindenki más meg ordítva röhög.

Nem megy ez nekik. Mivel azonban mindent még nem gyűrtek a seggük alá, megszülethetnek az igazi magyar hőstörténetek, pátosz és giccs nélkül akkor is, ha magáról a giccsről szólnak, és ehhez állami milliárdok sem kellenek, csak hozzáértés meg teljesítménykényszer. Zámbó Jimmy történetéből nem a Filmalap vagy a százmilliárdokat elégető közmédia csinált sorozatot, nem kormányrendelet adott alá pénzt és paripát, hanem az RTL. És senki sem azért nézi meg, mert politikailag illendő, hanem mert érdekes, hiteles és főleg mert nem érezzük úgy, hogy le akar tolni a torkunkon egy iskolai ünnepélyt.