Neszmélyi Emil ügyvéd az Everest-mászásról: Úgy kell élni, hogy a végelszámolásnál ne legyen hiányérzetünk
A Petrocelli című klasszikus televíziós sorozat miatt lett ügyvéd. Szerinte a tárgyalóterem ugyanolyan stresszes, mint egy magas hegy. Mivel oxigénpalackot használ, nem hegymászónak tartja magát, hanem expedíciós teljesítménysportolónak. A hegymászást veszélyesnek tartja, de azt mondja, életünk végén megbánjuk, ha kihagytunk élményeket. HVG-portré.
HVG: Ha minden kötél szakad címmel lesz új önálló estje a Dumaszínházban. Lehet viccesen beszélni életveszélyes helyzetekről?
Neszmélyi Emil: A Dumaszínházban nem csak humoristák lépnek fel. Nekem történeteim vannak, nem előre megírt estjeim. A hegyen rengeteget tudunk bizonytalankodni, és amikor erről beszélek a közönségnek, akkor a helyzetek drámaisága feloldódik. Abban a tudatban tudunk nevetni, hogy túléltem.
HVG: Miért kezdett magashegyi mászással foglalkozni?
N. E. : 21 évesen olvastam, hogy egy bankár, aki százmilliókról döntött a munkája során, az Everest megmászásakor az alacsony oxigénszint miatt nem tudta eldönteni, melyik a bal lába. Egy létrára kellett volna felmásznia, nem volt mindegy, melyik lábbal indul el. Végül a vezetője rácsapott, hogy ez az. Ez a magaslati döntéshozatal izgatott először, de akkor még kosaraztam.
HVG: Mi térítette vissza később?