Szergej Geraszimov ukrán író: "Gyűlöljük és megvetjük a moszkvai hordát"

Naplókban örökíti meg Szergej Geraszimov a szülővárosában egy éve tartó rémálmot, mert úgy érzi, a fájdalmat az írással tompíthatja.

Szergej Geraszimov ukrán író:

Háború Ukrajnában

Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.

HVG: Tavaly júliusban, a Harkivi napló magyarországi megjelenésekor a lapunknak adott interjúját ezzel zárta: „Már a második részt is befejeztem, pontosabban majdnem, mert még mindig nem tudom, hova tegyem a pontot.” Megtalálta a helyét, elkészült a folytatás?

Egy éve a háborúban
2022. február 24-én támadták meg az orosz csapatok Ukrajnát. A háború egyéves évfordulójára írt cikkeinket ide kattintva olvashatják.

Szergej Geraszimov: Befejeztem, de most úgy tűnik, a háború soha nem ér véget, ezért kellett elkezdenem a harmadik részt. Attól tartok, addig fogom írni, amíg vastagabb lesz, mint a Háború és béke. Továbbra is azokról írok, amik nap mint nap megesnek, meglepnek, még akkor is, ha lehetetlennek tűnnek. A második rész kicsit személyesebb lett, mint az első.

Megidézem azokat az eseményeket, amelyek a múltban történtek velem, és árnyékot vetnek a jelenre. A harmadik részben megpróbálok elfogulatlanabb lenni. Leírom például, mit látok Szaltivka (Harkiv északkeleti lakónegyede) elpusztult vagy súlyosan megrongálódott területein, milyenek a rakétatámadásokat túlélő város mindennapjai. Írok azokról az emberekről, akikkel találkozom, az ő történeteikről. A Neuer Zürcher Zeitung svájci napilap részleteket is közöl ezekből.

HVG: Mi javult és mi romlott az utóbbi egy évben a harkiviak életében?

Sz. G. : Talán különösen hangzik, de valamivel biztonságosabb az élet. Bár naponta hullanak a városra S–300-as rakéták, és időről időre felrobbannak drónok, de mivel az oroszok most inkább az infrastruktúrát veszik célba, talán kevesebb a civil áldozat. Persze minden egyes rakéta emberek tucatjait ölheti meg, ezért mindig rémisztő, amikor egy-egy betalál vagy megremegteti a házunkat. Hogy mi romlott?

Szerintem távolabb került az esélye annak, hogy győzhetünk, a messzi jövőbe. Az oroszok addig harcolnak, amíg az utolsó ukránt el nem pusztítják.

Szomoru Miklós: Mi sem vagyunk tökéletesek, ne akarjunk tökéletes kertet!

Szomoru Miklós: Mi sem vagyunk tökéletesek, ne akarjunk tökéletes kertet!

Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.