A Figaro kávéház híres találkozóhelye volt a társadalom perifériáján élő népeknek, nem véletlen, hogy a bordélyairól ismert Ó-utca közelében állt egykoron. „Ez a helyiség éjjel-nappal hangos a lármától. A délutáni órákban, különösen télvíz idején, másodrangú artisták látogatják, éjszaka pedig az utca hölgyei csapnak dáridót az iparososztályból kikerülő lovagjaikkal” – írja róla az újság is.
Nem volt ez másként 1913 novemberének egy őszi délutánján, amikor a két herkulesi termetű díjbirkózó, Czája József és Czája János megérkeztek, hogy szokott feketéjüket elfogyasszák. Igen ám, de a kávéházban ott volt Holubán Ferenc birkózó is, aki korábban már kihívta Czája Józsefet, de a nagy erejű, már akkor többszörös bajnokként számontartott férfi nem foglalkozott műkedvelőkkel. Holubán ügynöke azonban közbelépett és közölte Czájával, hogy megbízója itt tartózkodik a kávéházban.

Czája János
Magyar Sportenciklopédia
„Mit akar tőlem az a senki” – tette fel a nem túl barátságos kérdést a kávézásában megzavart Czája József, mire Holubán egyből elépenderült és elkezdte őt sértegetni, majd felszólította, hogy ott a helyszínen rendezzék le azon nyomban a meccset. Több se kellett Czájának, felkelt, majd közölte, hogy „a mérkőzést megnyitom” és lekevert egy irdatlan nagy pofont a szintén nem kistermetű Holubánnak, majd derékon kapta és földhöz vágta.
Nem járt különbül Holubán barátja, Horváth-Mityko István sem, aki megpróbált a pórul járt amatőr segítségére sietni. Ezután a Figaróban elszabadult a pokol, az ott lévő artisták ugyanis mind kaphatók voltak egy kis balhéra, így ki-ki szimpátiája szerint menten oldalt választott és kisvártatva rettenetes kocsmai verekedés vette kezdetét.